Az engedélyezés és szabályozás kapcsán talán félreérthetők voltak az elvárásaim. Nem a világpiaci versenytől kívánom megóvni a nem hatékony termelőket. Azt szeretném elérni, hogy a hazai piac megtisztulhasson, hogy az előbb említett ügyeskedők, mézhamisítók, „őstermelő” mézkereskedők minél kisebb teret kaphassanak a tisztességes termelőkkel szemben. Ennek következtében a rendes méhészek stabilabb működést tudnának elérni, így a világpiac nehézségeivel szemben is könnyebben fel tudnák venni a versenyt. Nincs példa ilyen szabályozásra? Bármilyen hamisítás ellen megvannak a fogyasztóvédelmi, szabadalmi törvények, a méhtartást is tudták korlátozni önkormányzati szinten (ha jól emlékszem, Németországban), egy-egy szakma kamarai tagsága kitilthatja a tisztességtelen gyakorlatot folytató tagjait stb. Úgy érzem, a hajlandóság hiányzik ennek megvalósítására, nem pedig a jó példa.
Természetesen ezek nagyon nehezen kivitelezhető és ellenőrizhető ügyek, és óriási munka lenne a kidolgozásuk és megvalósításuk. De ezek nélkül folyamatosan csökken a tisztességes termelők esélye a megélhetésre.
Ezzel kapcsolatos kérdései, hogy ki, hogyan és milyen felhatalmazással, milyen módon tudná ezt elvégezni, nagyon egyszerű a válasz: a jelenleg is működő hatóságok és az OMME, de leginkább mi, méhészek! Persze politikai támogatottság is szükséges hozzá, a jogszabályi háttér módosításához, de a legnagyobb változásnak a mi hozzáállásunkban kell bekövetkeznie, amit méhésztársam is reménytelennek lát, vagyis inkább a fiatalabbakra hagy. Azt mondja, késő már elkezdeni ezt a folyamatot, mivel igen hosszadalmas lenne, és ki tudja, mikor érnénk a végére, addigra mi marad a méhész szakmából. De sajnos ez mindenre igaz, csak akkor kezeljük a bajt, amikor már a saját bőrünkön érezzük, és nagyon fáj. Viszont ez tud a legjobb ösztönző is lenni. Persze, hogy nem volt igény eddig sem a változásra, mindenki meg tudott élni tisztességesen ebből, nem volt kényszer a fejlődésre, változásra, az ügyeskedők megállítására. Most viszont van, ráadásul nem csak nálunk, az egész világon.
Én ezért reménykedem egy fenntarthatóvá váló méhészeti jövőben. Jó egészséget kívánva búcsúzom, kedves Tibor, még egyszer köszönöm gondolatébresztő írásait és tisztánlátó megjegyzéseit!
Stencli Ferenc,
Szob
A cikk korábbi részei ide kattintva olvashatók:
