GILLICH ISTVÁN, az Apiterápia című könyv szerzője azt írja a virágpor kapcsán:
„Az apiterápia fontos gyógyító terméke a méhek által gyűjtött virágpor. Ez különböző színű szemcsés anyag, amely magas biológiai értéke folytán jelentős energiaforrás, nemcsak a méhek, de az ember számára is.
[…] A virágpor mint fontos biostimulátor eredményesen hat a túlfeszített fizikai és szellemi megterhelésre […] mint élő táplálék, elsősorban nyersen – sütés, főzés nélkül – fejti ki áldásos hatását. […] Egyesek szupertápláléknak nevezik. […] A túlzott virágporfogyasztás étvágyjavító hatásánál fogva hizlaló. Virágporra fokozottan érzékeny egyéneknél allergiát okozhat a szálló virágpor a légúti nyálkahártyákon keresztül.” (Gillich István: Apiterápia – A méhtermékek gyógyhatása. Budapest, Kornétás Kiadó, 2023: 59.)
Az apiterápia ismerői kiemelik, hogy napi 15-20 gramm virágpor két-három-négyhetes kúra során előnyös változást hozhat immungyengeség, öregségi problémák, étvágytalanság, bélpanaszok, bőrbajok, májpanaszok, idegbajok, prosztatabajok, koleszterincsökkentő szerepe miatt vérkeringési zavarok, meghűlés esetén, segíthet sportolóknak, természetesen hozzátéve, hogy a virágpor „élő táplálék”, tehát elsősorban nyersen, sütés és főzés nélkül fejti ki áldásos hatását, és mivel étvágyjavító hatása van, hizlaló, míg a virágporra fokozottan érzékenyeknél allergiát is okozhat. Mindez azonban zárójelbe van rakva, hiszen ha felcsapjuk a legtöbb ember által olvasott Wikipediát, akkor ott azt olvashatjuk a virágporról szóló cikk végén, hogy „nincsenek tudományos bizonyítékok a virágpor pozitív egészségügyi hatásaira”, és egy hivatkozást is találunk, amely MALCOLM T. SANFORD, a floridai egyetem professzorának egy 1994-es tanulmányára mutat, amelyben azt olvashatjuk:
„(1) a pollen nem baktériumölő, amelyben a baktériumok nem léteznek; gyorsan megtámadják a baktériumok, élesztő és más gombák; (2) a pollen nem nevezhető a természet legtökéletesebb élelmiszerének; még a méhek számára sem tökéletes, hiszen az életben maradáshoz szükségük van kiegészítő szénhidrátokra (mint a nektár vagy méz); (3) a pollen nem késlelteti az öregedést a Kaukázus régiójában élő embereknél; egy ottani táplálkozási szokásokat vizsgáló tanulmány még csak meg sem említi a pollent; (4) a pollen nem a tudomány által ismert leggazdagabb fehérjeforrás; a pollen fő összetevője a szénhidrát, nem a fehérje;
(Sanford, Malcolm T.: Producing Pollen. University of Florida, Institute of Food and Agricultural Sciences. Document. ENY118. 1994.)
