Megjegyzem, Sanford maga is méhész, és ha tovább olvassuk az idézett tanulmányt, akkor végül is amellett érvel, hogy a virágpor mégis nagyszerű táplálékkiegészítő lehet, amely természetesen nem pótolja a kiegyensúlyozott étrendet, csakhogy gondoskodni kell a tartósságáról – ami bajos –, illetve arról, hogy az emberek megismerjék. Sanforddal szembe tudom állítani a legfrissebb tudományos kutatásokat összegző tanulmányt, amelyben leírják, hogy:
„A virágpor fogyasztása azért növekedett, mert táplálkozási értéke jelentős (Denisow és Denisow-Pietrzyk, 2016). Bár a virágpor kémiai összetevőinek értékeiben jelentős eltérések lehetnek a földrajzi eredet és a méhek által meglátogatott botanikai források változatossága miatt (Campos et al., 2010), fő összetevői közé tartoznak a fehérjék, esszenciális aminosavak, szénhidrátok, lipidek, zsírsavak, fenolos vegyületek, vitaminok (B-komplex, C és E), kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, kálium, vas, réz, cink, mangán és szelén (Xi et al., 2018). A virágpor változatos összetétele miatt kiemelkedő lehetőség a táplálékkiegészítőként történő felhasználásra. Annak ellenére, hogy vita van a virágpor kemény héjával kapcsolatban, amelyet az emberi szervezet nem mindig képes megemészteni, a termikus vagy alkoholos kivonatok javasoltak a megemésztés javítása és terápiás hatások eléréséhez (Kroyer és Hegedus, 2001; Campos et al., 2010).
Számos in vitro tanulmány a virágpor antioxidáns aktivitásának értékelésére összpontosított, amely azt mutatta, hogy nagy mennyiségű fenolos vegyületet tartalmazó minták magas szabadgyökfogó kapacitással rendelkeznek. A virágpor gyulladáscsökkentő hatást fejt ki in vitro és in vivo is, ami arra utal, hogy fogyasztása terápiás tulajdonságokkal társulhat. Emellett potenciális gyulladáscsökkentő összetevőként is jelölhető funkcionális élelmiszerekben (Kim et al., 2015; Araújo et al., 2017; F. Li et al., 2019). Ami a virágpor antimikrobiális aktivitását illeti, vizsgálták hatását […] Beszámoltak a virágpor gombaellenes hatásáról a Candida, Zygosacharomyces és Aspergillus fajokkal szemben […] A virágpor gyulladáscsökkentő hatását kutató legtöbb tanulmány in vitro és in vivo módon történt.” [Weis WA et al. (2022) An overview about apitherapy and its clinical applications. Phytomedicine Plus. DOI: 10.1016/j.phyplu.2022.100239.]
Gondolom, ez elég meggyőző érv lenne a virágpor mellett – reméljük, majd egyszer a Wikipedia ezekre a cikkekre is hivatkozik.
Például, amikor megjelent végre egy könyv magyarul a világszerte ismert és elismert magyar származású BECK BÓDOG FÉLIX orvosról, aki New Yorkba költözött, és ott adta ki könyvét a mézről és a méhméreg-terápiáról, akkor a legnagyobb magyar világhálós oldalon „veszélyes áltudománynak” nevezték az apiterápiát, valószínűleg nem túl sokat tudva róla. A könyv egyébként sem a mégoly vitatott, méhméreg-terápiáról szóló mű fordítása volt, hanem szerzőjének magyar származásáról, életéről szóló összefoglaló. Nem mellesleg Beck Bódog volt az első, aki leírta az apiterápia szóösszetételt, elképesztően érdekes könyvet írt a mézről, s kiemelkedően alapos művet az általa évtizedeken át alkalmazott méhméreg-terápiáról, amelyekről máskor írok.
Saját tapasztalatom, hogy a pollent legjobb frissen fogyasztani, de mivel könnyen felveszi a levegő nedvességét és bepenészedhet, megromolhat, ezért általában kiszárítják. A szárított virágpor is tartalmazza részben azokat az anyagokat, mint a nyers, de már más, veszít frissességéből, talán tápértékéből is. Ezért le szoktam fagyasztani, így kis ideig biztosan eláll. Érdekes módon azt tapasztaltam, hogy a fagyasztóba helyezett virágpor nem fagy össze, lehet belőle enni, és nem változik az állaga. Egy-egy kiskanállal teszek a reggeli, langyos teámba, vagy összekeverem kevés mézzel, és néhány hétig tartom a kúrát. Saját magamon tapasztaltam, hogy egy mosolygós hasonlattal éljek: a téli mackósodás után tavaszi tigrissé változom ezalatt. De mit írnak a virágporról a kortárs apiterápia nagyjai?
Weiner Sennyey Tibor
költő, író, méhész
