Fészkelés

A füleskuvik az egyetlen hosszútávon vonuló európai bagolyfaj. Május elején érkezik meg afrikai telelőterületéről. Költési ideje május-júniusra tehető. A fészekalj pusztulása esetén későbbi pótköltése előfordulhat. A hímek lágy „tyűű” füttyükkel jelölik ki revírjük határait.

A kotlás az első tojás lerakása után kezdődik. Csak a tojó kotlik, a hím eteti párját, őrködik. A fiókák 24-25 napos kotlás után kelnek ki. A fiatalabbakat táplálékszegény időben idősebb testvéreik elnyomják, így ezek el is pusztulhatnak. Az életben maradt fiókák 20-22 napos korukban repülnek ki. Ezután szüleik még néhány hétig etetik őket.

Táplálkozásuk

A füleskuvikok döntően rovarevők. Hazai vizsgálatok alapján a költési időszakban zsákmányállataik 97%-a volt rovar, a többi 3%-ban mezei pockot, háziegeret, énekesmadarakat, kis testű gyíkokat ejt el.

Kedvelt zsákmányaik az egyenesszárnyúak (szöcskék és sáskák), de rajzás idején sok júniusi cserebogarat is fogyasztanak. Étrendjükben különféle bagolylepkék, ganajtúrók is előfordulnak. A fiókanevelés időszakában egy éjszaka átlagosan kb. 100-szor fordulnak meg a fészeknél újabb és újabb zsákmányolt rovarokkal, így kis méretük ellenére hathatós segítséget nyújthatnak a mezőgazdasági kártevő rovarok elleni védekezésben.

Mi fenyegeti őket?

A füleskuvikok állománynagysága számos helyen folyamatosan csökken. Ennek oka összetett: vonuló madárként veszélyt jelentenek rájuk a máltai, afrikai vadászok. De fészkelőhelyeiken is fenyegetettséggel küzd. Kedves élőhelyeiket, az öreg, kaszálórétekkel szabdalt gyümölcsösöket sok helyen felszámolják.

A rovarirtó szerek alkalmazása miatti mérgezések és a közúti gázolások szintén csökkentik a faj egyedszámát.