Néhány évvel ezelőtt mi is elütöttünk egy füleskuvikot a fonyódi berekben. Alkonyat volt, a madár a semmiből tűnt fel, közvetlenül az autó előtt. Hiába mentünk kifejezetten lassan, a füleskuvik a kezeim közt pusztult el.
Mindig vágytam arra, hogy közelről lássak egy baglyot, de egyáltalán nem így… Ha már ezek a balesetek kikerülhetetlenek, legalább próbáljuk meg negatív hatásukat ellensúlyozni!
Mit tehetünk érte?
Jó hír, hogy a madarak egyedszáma mesterséges fészekodvak kihelyezésével hamar két-háromszorosára is feltornázható. Ennek oka, hogy a füleskuvikok viszonylag kicsi, 150-300 méter átmérőjű territóriumot tartanak. Fészkelőhelyükhöz hűségesek, oda rendre visszatérnek. Sőt, mivel laza családi csoportokban vonulnak, a fiókák a kikelésüket követő évben visszaérkeznek szüleikkel költőhelyükre. Ekkor már ivarérettek, és ha megfelelő fészkelőhelyet találnak, szaporodhatnak.
Aljába szórjunk két marék faforgácsot fészekanyagnak. Az odút helyezzük 4-6 méter magasságba, a röpnyílás nézzen déli–keleti irányba. Gondoskodjunk az odúk ragadozók elleni védelméről. Füleskuvik részére épített, D típusú odút is vásárolhatunk a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványtól. Az így befolyt összeget a baglyok védelmére, állományfelmérésekre költik.
Igyekezzünk megőrizni a gazdag élővilágú, öreg, odvas fákkal tarkított gyümölcsösöket, kaszálóréteket.
