Mint eddig, idén is három jelöltre lehetett voksolni, mely során toronymagasan a legtöbb szavazatot a közönséges bükk kapta, így 2024-ben a szakemberek erre a fafajra irányítják a figyelmet.
A bükk a mérsékelt öv északi részének, jellemzően hatszáz méter fölötti erdők zonális faja. Bizonyos esetekben ennél alacsonyabb területeken is találkozhatunk vele, amennyiben a helyi domborzati és klímaadottságok miatt hidegebb, csapadékosabb területek alakulnak ki.
A bükkfák (Fagus sylvatica) akár negyven méter magasra is növő lombkoronája erősen zárt, aminek köszönhetően a bükkerdők gyep- és cserjeszintje meglehetősen gyér. Oszlopszerű, ezüstös törzsük magasan elágazik, növekedésük alatt az oldalágak sokszor visszaszáradnak, lehullanak. Az ághelyek és a rejtett göcsök környékén egy sajátos megjelenésű kéregredő, az
A kezdetben áttetsző sárgászöld, majd zölden bőrszerűvé váló levelek felső része fényes, élük pillásan szőrözött.
A barnás színű termést kiszárítva kenyérsütésre alkalmas lisztet is őrölhetünk belőle. A „bikkmakknak” a sertéstartásban is komoly szerepe volt, a félvadon tartott kondákat gyakorta hajtották makkoltatni a bükkös területekre.
Az ipar is hasznosítja: gőzöléses technikával jól alakítható keményfa, mely számos bútornak szolgál alapanyagául, ugyanakkor könnyen vetemedik, ezért kültéri használatra nem alkalmas. Magas égéshőjének köszönhetően a mészégetés nélkülözhetetlen energiaforrása volt, de faanyagát faszénégetésre is szívesen használják.
