Amikor legelső alkalommal kilátogattam a pincesorra, gazzal felvert, a traktor által megvágott útról beszéltünk, ahol nem tolták vissza a présház cserepét.

„A közösség életében fontos dolog, a pincetulajdonosokban megmaradt az a régi jó szokás, ha valaki arra jár, megkérdezik: megkínálhatom egy pohár borral? Nem mindegy, hogy milyen helyre fogja beinvitálnia vendéget, aki megtiszteli jelenlétével a pincéjét, a borosgazdát. Törekszenek az emberek arra, hogy szebbé tegyék a pincesort. Ehhez az önkormányzat a maga eszközeivel is hozzájárul, az utakat kijavítjuk, kivittük a világítást.

Minden szempontból fejlődik a pincesor, ami a közösség , és az egyén érdeke is. Fontos a környezet megóvása, tavasszal végigmegyünk, és összeszedjük a pincesoron az eldobált flakonokat, szemetet”- hívta fel a figyelmet a polgármester.

Bár nincs olyan nagy létszám, mint régen, amikor szüreti időben kerülgették egymást a lovas szekérrel vagy a furikkal az emberek. Nem csak a pincesoron volt nagy mozgás, hanem a szőlőben, a domboldalakon is”- magyarázta Tóth-Péter Zoltán. Emiatt már nincs, ami elriassza a vadakat, így azok egyre közelebb jönnek a településhez. Az is befolyásolta, hogy a szőlőket feladták az emberek, amikor egy fél zsák, vagy még annyi termést sem szüreteltek.

Bár nehéz kimozdítani az embereket a mai világban, de a hagyományok még mindig érdeklik őket. Mai napig megvan az a mag, ami mindig meg fog maradni, újak jönnek, viszik tovább a fiatalok.