Az afrikai kertészeti termelésben – ami a kontinens gazdaságának egyik meghatározó ága – a digitalizáció jelentheti az egyik lehetséges kitörési pontot, hallottuk. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, számos területen (jogalkotási, információbiztonsági, gazdasági stb.) kell – sok esetben politikai síkon – előrelépést elérni. Céline Montauriol, a marokkói alapítású Azura csoport fönntarthatóságért és innovációért felelős vezetője bemutatta, hogyan lehet egyszerre nagyságrendekkel növelni a termelést és eljutni – a paradicsom esetében – a teljesen karbonsemleges termesztéshez úgy, hogy ma már 16 ezer főt foglalkoztatnak. Minden lehetséges területen a fönntarthatóságra törekednek, ezek között kiemelkedik a vízhasználattal kapcsolatos gyakorlatuk:
A digitalizáció adta lehetőségek alkalmazása nem elsősorban a gazdaságok méretétől vagy a termesztett kultúráktól függ, ezeket az esetek túlnyomó többségében szinte minden gazdálkodó tudja használni, hangsúlyozták az egyik panelbeszélgetésen. A kérdés sokkal inkább az, hogy a gazdálkodók anyagi helyzete lehetővé teszi-e a digitalizációhoz szükséges eszközök beszerzését és rendelkeznek-e a használatukhoz elengedhetetlen ismeretekkel és készséggel. Természetesen az egyes kormányok szerepe sem elhanyagolható az afrikai mezőgazdaság digitalizációjában, ugyanis szakpolitikai (oktatás) és gazdasági (pl. kedvezményes hitelek) lépésekkel ezt érdemben elő tudják segíteni.
Víztakarékosság, vízhasználat
A FAO által támogatott előadásokban elhangzott, hogy a városi mezőgazdaságot az élelmezési világszervezet (is) olyan területnek tartja, ami elsősorban a fejlődő országokban komoly szerepet játszhat a helyi lakosság egészséges táplálkozásának előmozdításában, valamint a munkahelyteremtésben. Különösen igaz ez a kertészeti termelésre egy olyan korban, amikor még a legszegényebb országokban is folyamatosan nő a túlsúllyal küszködő emberek aránya, sokszor a kifejezetten egészségtelen táplálkozás miatt.
A bolognai egyetem munkatársa az egyszerűbb függőleges kertészei termelési rendszerek előnyeiről szólva kifejtette, hogy sok esetben újrahasznosítható vagy újrahasznosított anyagokból is elkészíthetők, és bár ezek technológiai színvonala viszonylag alacsony, komoly előrelépést tesznek lehetővé a fejlődő országok kisgazdaságai számára. Sőt, ezekben rendkívül jól lehet gazdálkodni a rendelkezésre álló vízzel és ott is eredményesen termeszthető a legtöbb kertészeti kultúra, ahol a klimatikus vagy talajadottságok miatt a szabadföldön lehetetlen, vagy legalábbis igen kockázatos. Már 50-100 négyzetméteres rendszer is elegendő lehet egy család önellátásához, valamennyivel nagyobb területen pedig már piacra is lehet termelni, javítva a családok jövedelembiztonságát.
A kapilláris vízemelést utánzó, elsősorban vertikális termelési rendszerekben alkalmazott öntözés csak annyi vizet használ, mint ami a növény vízigénye, a legfontosabb az, hogy a víz szállítását biztosító textília anyagát jól válasszák meg a termelők.
