0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

Merre tart az afrikai kertészet?

Az afrikai kertészeti termelésben – ami a kontinens gazdaságának egyik meghatározó ága – a digitalizáció jelentheti az egyik lehetséges kitörési pontot. Ehhez azonban számos területen (jogalkotási, információbiztonsági, stb.) előrelépés szükséges.

A kertészeti termelés víz- és táp­anyag-gazdálkodásának hatékonyságával négy szekció is foglalkozott. Az ezzel kapcsolatban bemutatott kísérletek közt elhangzott, a paradicsom tápanyag- után­pótlására általánosságban igaz, hogy a termelők a magas vetőmagköltségek ellensúlyozására kifejezetten nagy műtrágyaadagokat használnak, Maliban és Burkina Fasóban elterjedtek a nagyobb termést adó, nemesített fajták, viszont Beninben jobbára kisebb hozamú tájfajtákat termesztenek. A túlzott műtrágyázás kedvezőtlen hatásait ott is megtapasztalták, egyrészt savanyúbbá válnak a talajok, másrészt csökken a hasznos és nő a káros mikroszervezetek száma a talajban. Ehhez kapcsolódva egy kanadai kutató kiemelte, hogy a talajba kijuttatott komposzt már viszonylag rövid idő után szemmel is látható kedvező változásokat okoz a paradicsomállományban.

Korlátok, lehetőségek

A fönntartható hajtatásban alkalmazható innovációkat és termelési stratégiákat ismertetve hangsúlyozták, hogy ez a technológia üvegházhatású gázok (ÜHG) jelentős mértékű kibocsátásával jár, különösen, ha fosszilis tüzelőanyagot is használnak. Nazim Gruda, a Bonni Egyetem tanára hozzátette ugyanakkor, hogy a klímaváltozással a hajtatási technológia is módosul. Úgy látja, a hajtatásban is mind komolyabb problémákat okozhat a hőstressz, ezért a fajtanemesítésben ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

A kertészeti termelés afrikai élelmezésbiztonságban betöltött szerepét elemezve a benini World Vegetable Center munkatársa a minőségi vetőmaghoz való hozzáférés fontosságára hívta föl a figyelmet, hiszen ez a sikeres kertészeti termelés egyik alapja. Leszögezte, mindenekelőtt el kell végezni az adott fajta sikeres ter­meszthetőségét bizonyító kísérleteket, ezt kövesse a nemzeti fajtalistára vétel, és csak utána kezdődjön meg a vetőmag forgalmazása, ellenkező esetben a gazdálkodók akár komoly kockázatot is vállalnak.

Egy felmérésben arra voltak kíváncsiak, miként viszonyul az elővárosi és városi lakosság Elefántcsontparton a biológiai termelésből származó termékekhez. Kiderült, hogy akár 20%-kal többet csak az iskolázott, magas jövedelmű fogyasztók – és általában a férfiak – hajlandók fizetni az ilyen termékekért.

Karim El Fakhouri, a házigazda egyetem kutatója a Mexikóból érkezett, Marokkóban 2014-ben megjelent vad bíbortetű (Dactylopius coccus) elleni természetes védekezési lehetőségeket mutatta be. Ennek azért van rendkívüli jelentősége, mert a rovar már gyakorlatilag mindenütt erősen károsítja a fügekaktusz-ültetvényeket, aminek komoly gazdasági és szociális következményei vannak. Vizsgálatok során kiderült, hogy léteznek olyan növényi kivonatok, illóolajok, valamint Marokkóban természetesen előforduló gomba- és baktériumfajok, amik alkalmasak a vértetű populációjának érdemi gyérítésére.

Egy belga kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy csak kevesen tudják, de a növényeknek is szükségük van jódra, és ha ezt az elemet nem tudják kellő mennyiségben fölvenni, növekedésük láthatóan lelassul és egyes élettani folyamataikban is komoly zavarok keletkeznek.

A jód jótékony hatással van egyebek között a pollen életképességére, ami különösen a hőstresszek idején fontos, ugyanis megfelelő jód­ellátás esetén a hőség ellenére nagyságrenddel több pollen megőrzi életképességét. Marokkó és a Dél-Afrikai Köztársaság legjelentősebb kertészeti régióiban végzett vizsgálataik viszont azt mutatják, hogy a legtöbb esetben olyan alacsony az öntözővíz jódtartalma, hogy az már jódhiányos tünetek megjelenését is okozhatja, és erre a termelők csak ritkán figyelnek oda.

A nyugat-afrikai országok (Benin, Burkina Faso, Mali) gazdálkodóinak öntözési szokásait vizsgálva kiderült, hogy a többségük a napi gyakorlat során nem veszi figyelembe a klímaváltozás hatásait. Legtöbbjük még kannával öntöz (kevesebben slaggal, illetve barázdás módszerrel), illetve a leggyakrabban használt energiahordozó a dízelolaj (a szivattyúkhoz). A csepegtető öntözés és a napelemes energiaforrás egyelőre ritka, amin a jövőben mindenképpen változtatni kell, ennek azonban feltétele, hogy a termelők anyagi helyzete lehetővé tegye a szükséges beruházásokat.

A vízhasználat során fölmerült a tisztított szennyvíz öntözési célokra hasznosítása. Ennek kapcsán elhangzott, hogy Marrákesben – és minden marokkói nagyvárosban, pl. Rabat, Casablanca, Tanger – kizárólag ezzel öntözik a közterületi zöldfelületeket, de a mezőgazdasági termelésben nem javasolják.

A humán egészségügyi kockázatok elkerülésére ugyanis ehhez olyan szintű technológiai háttér szükséges, ami az afrikai kontinensen – és főleg a vidéki területeken –szinte sehol nem áll rendelkezésre.

kertészeti ágazat olajfa olíva termés
Európai olajfa, közismert nevén olíva termései a tuniszi nagybani piacon
Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: