0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 10.

Növekvő tavaszi fagykárok és terméskiesés: veszélyben a szabolcsi alma is

A pesszimista forgatókönyv szerint, ha nem foglalkozunk a kibocsátásokkal, akkor a század végére jelentősen több fagykárral számolhatunk, ami különösen az almát fogja érinteni, de az összes magyarországi gyümölcsösre is hatást gyakorol.

Az almafa virágzása alatti fagyos évek gyakorisága (2. ábra) a legtöbb területen csökkent, ugyanakkor az Ipoly völgyében és északkeleten jelentősebben nőtt. A többi gyümölcsfa esetében az ország legnagyobb részén szintén csökkent a fagyos évek száma a kritikus időszakot tekintve, míg a Kiskunság déli részén gyengén nőtt.

Ha azt vizsgáljuk, hogy átlagosan hány napon fordult elő a virágzás alatt fagy, akkor az almánál inkább gyenge csökkenést figyelhetünk meg az ország jelentősebb területén (kivéve a fagyzugosabb Ipoly völgyében és északkeleten),

ezzel szemben a többi gyümölcsnél kissé több napon fordult elő potenciális kárt okozó fagy mind a Duna-Tisza közében, mind a Dunántúlon.

Átrendezheti a magyar almatérképet a klímaváltozás

A jövőben – miközben a tavaszi fagyok gyakorisága is csökken – a jelentősen korábbra tolódó vegetációs időszak miatt a virágzás is jóval korábbra tolódik. Vajon az ekkor előforduló fagyok gyakorisága várhatóan nő vagy csökken?

Ehhez három, egymástól jelentősen különböző jövőképet vizsgáltunk:
  1. RCP2.6: azonnali kibocsátás-csökkentéssel a legzöldebb jövőt és a párizsi klímacélok teljesülését feltételezi, vagyis az ipari forradalomhoz képest legfeljebb 2°C-os globális felmelegedést jelenti;
  2. RCP4.5: közepesen optimista forgatókönyv, amely szerint 2040-től kezdjük meg globális szinten az antropogén kibocsátás-csökkentést;
  3. RCP8.5: pesszimista forgatókönyv, amely az eddigi üvegházgáz-kibocsátási trendek folytatódását jelenti, azaz 2100-ig nem is kezdünk jelentős kibocsátás-csökkentésbe.

A 3. ábrán láthatjuk, hogy az almafa virágzása körüli fagyveszélyes évek gyakorisága a jelenlegi termőterületeken a század közepéig csak kisebb gyakorisággal fog változni. Jelentősebb a térbeli bizonytalanság, azaz csökkenés és növekedés is valószínű, hiszen a forgatókönyvek, azaz a kibocsátás-csökkentés hatását eltolva, csak nagyjából 20 év múlva érzékelhetjük.

Ha a század második felét vizsgáljuk, akkor északkeleten, ahol az almatermesztés legnagyobb jelenlegi területe található, minden forgatókönyv szerint növekvő fagyveszélyre kell számítanunk.

Ugyanakkor, ha a pesszimista forgatókönyvet követi az emberiség, a század végére a jelenleginek akár a duplájára is nőhet a fagy­veszélyes évek száma, különösen a Dunántúlon és a Nyírség déli részén. Sokkal kisebb a gyakoriságnövekedés akkor, ha az üvegházhatású gázok antropogén kibocsátását mielőbb elkezdjük csökkenteni.

Mindezek mellett az optimista forgatókönyv szerint Hevesben és Bács-Kiskunban inkább az valószínű, hogy a virágzás körüli időszakban kevesebb évben jelentkezik majd fagy. Eredményeink azt is valószínűsítik, hogy a ritkábban előforduló fagyveszélyes években a fagyos napok száma is csökkenni fog egy zöldebb utat követve.

Mindezek azt jelzik, hogy várhatóan hosszú távú stratégiát szükséges kidolgozni ahhoz, hogy az almatermesztést megfelelő hatékonysággal folytatni lehessen. Ez olyan drasztikusabb változtatást is jelenthet, mint például fagytűrő fajtákra való áttérést vagy az almatermesztő régiók átrendeződését.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság

Magazin ajánló: