A hazánkba belépő és kilépő vízhozam különbsége az európai országok között a legkisebbek közé tartozik, ám ezt az értéket a 2012–2018-as átlagok alapján számolták ki. A másodpercenként belépő vízhozam Magyarországra 3166 köbméter és az ugyanannyi idő alatt távozó kilépő vízmennyiség 3389 köb­méter. A kettő közötti különbséget nézve egyaránt nagyobb veszteséggel számolhat Szerbia, Horvátország, Bulgária, Németország, Szlovákia, Ausztria és Szlovénia is.

A talajvízkészletek klímaváltozás miatti veszélyeztetettsége eltérő képet mutat. Fokozottan veszélyeztetett és számottevő vízhiányt mutat a Duna-­Tisza közi hátság (itt az éves hiány 8 köbkilométer, a területe 8360 négyzetkilométer), valamint a Nyírség és a Hajdúhátság, ennek a területe 5057 négyzetkilométer, ahol a vízhiány 6 köbkilométer évente.

A mérsékelten veszélyeztetett kategóriába a Nagykunság és a Berettyó-Körös vidéke tartozik. Ezek a klimatikus hatásoknak erősen kitett, de felszíni vízpótlással mérsékelhető tájegységek. A nagy folyók részleges hatása alatt áll a Duna menti síkság, Szigetköz, Tiszavölgy, a Szatmár-­Beregi-síkság. A Közép-Tisza-­völgy kivételével ezeken a területeken egy lassú, mérsékelt vízkészlet-csökkenés tapasztalható. Léteznek vízkészletben alig veszélyeztetett részek, ilyen az észak-alföldi hordalékkúp-síkság, a Dél-Dunántúl és a Bodrogköz. A kevésbé veszélyeztetett területek közé tartozik a Kisalföld, Nyugat- és Dél-Dunántúl, mert ezeken a területeken az országos átlagnál több csapadék esik és kisebbek a szélsőségek. A felszíni vízkészleteink egyenlőtlenül oszlanak el, mert 75 százalékuk a Dunántúlon, 25 százalékuk pedig a Dunától keletre található meg. Ezt a térbeli egyenlőtlenséget a vízpótló rendszerek mérséklik.

A PAI-aszályindex évi átlagértékeinek országos alakulásáról 1931–2022 között kaptunk tájékoztatást. A mindannyiunk által ismert 2022-es PAI-index értéke 10,82 volt, ami ebben a közel egy évszázadban a rekordot jelenti. Ha 1931–2022 közötti időszakot nézzük, akkor 12 olyan évet találunk, amikor a PAI a 8-as határérték fölé ment. Ez azt jelenti, hogy 100 milliméterre jutó Celsius-fok, tehát Celsius-fok/100 milliméter.

Amennyiben ezt az időintervallumot önkényesen felbontjuk, meglepő dolgot tudunk meg. Az 1931–1989 közötti időszakban az úgynevezett kritikus PAI-index mindössze két évben jelentkezett, 1935-ben és 1952-ben. A súlyosnak minősített aszályindex, ami a 10 feletti értéket takarja, 1931-2022 között négyszer fordult elő, 1952-ben, 1993-ban, 2003-ban és 2022-ben. Jelentékeny PAI-indexet regisztráltunk, azaz 8 felettit 1989-2022 között hét alkalommal, s ez a súlyos minősítéssel együtt már túl gyakori ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk. A talajtározásban is csökkenés tapasztalható. Ha a talajvízszint süllyedése 10 centimétert ér el, akkor ez országos viszonylatban 0,7 köbkilométer vízhiányt jelent, máshogy kifejezve az egy év alatt visszapótlandó víz mennyisége másodpercenként 21 köbméter. Mindez a mélység növekedésével együtt lineárisan nő, és ha a talajvízszint-süllyedés eléri a 100 centimétert, akkor a hiány 6,7 köbkilométert tesz ki, ami megfelel másodpercenként 212 köbméteres vízsebességnek.