0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 10.

Vízgazdálkodás: a debreceni deklaráció tézisei

A debreceni konferencia meghatározott témája volt, hogy ott ne csak előadások hangozzanak el, hanem, mert a szakma legkiválóbb ismerői fejtették ki a véleményüket, szülessen egy összefoglaló értékelés, s azt tegyék közzé minden érdekelt számára.

Ebben a hidrológiai egységben a vízkészlet-gazdálkodási stratégiák és operatív beavatkozások speciális gazdasági és vízpolitikai támogatások mentén valósulnak meg, ahol integrálják a területi és települési vízgazdálkodási feladatokat. A résztvevők a következő főbb megállapításokat fogalmazták meg:

– Az integrált vízgyűjtő-gazdálkodásnak nem lehet kizárólagos nyertese egy-egy vízhasználati cél vagy egy-egy kisebb régió, mert az már rövid távon is a vízkészletek túlhasználatához, másutt vízkorlátozásokhoz vezethet. A kompromisszumos megoldások folytonos keresése viszont kikényszeríti a víz- és energiatakarékos innovatív megoldások megtalálását, amely az egyetlen módszer lehet a fenntartható, azaz a változó környezeti-gazdasági-társadalmi célokhoz alkalmazkodó területi és települési integrált vízgazdálkodás gyakorlatában.

– Több olyan vízgazdálkodási gyakorlatot újra kell értékelni, amelyek mára már a TIKEVIR hatásterületén a szélsőséges klímaesemények hatásainak kivédésére kevésbé hatásosak annál, mint amilyenek a múlt évszázadban voltak.

– Meg kell oldani a zavartalan vízkormányzási és vízszétosztási kapacitásokat, így kiemelt fontosságú a Keleti-főcsatorna komplex mederrekonstrukciójának végrehajtása a csatorna teljes hosszában, mivel jelenleg a potenciális szállítókapacitásának már csak körülbelül 60 százalékán üzemel.

– Javítani kell a mélyföldek és a termékeny hátsági területek belvíz- és aszálygazdálkodási kapcsolatát. Létre kell hozni az ökológiai vízpótláshoz felhasználható területi adatbázist, kiemelt figyelemmel a CIVAQUA hatásterületére, mint megvalósuló úgynevezett „jó gyakorlatra”.

– Racionalizálni kell a talaj-környezet-természetvédelmi elvárásokat és előírásokat.

– Az SVR – a TIKEVIR hatásterületén a vízkormányzásra és a tározásra épülő, az optimalizált többcélú vízhasználat a legtöbb népességarányos nemzetgazdasági hozzáadott értéket képes megteremteni.

– Növelni kell a területi és települési vízgazdálkodás tér és időbeli optimalizálását, a gazdasági-ökológiai célok egyensúlyának fenntartását úgy, hogy a víz a körforgásos, zöld gazdálkodás termelő erejévé váljon.

– A KAP jelenlegi újratervezése, az új vagy módosított célok megvalósítása lehetőséget ad a vízgazdálkodási központú új SVR egységek bevezetésére, amely az adatok átjárhatósága és egységesebb gyakorlat révén fenntarthatóbb döntési kapcsolatokat tesz lehetővé.

– Az SVR lehetne a hazai EU-s elnökségi ciklus egyik fontos témaköre, amelynek alapján a hazai vízgazdálkodás kettő, a brüsszeli korlátozó szabályozásban áttörést érhetne el. Ezek egyike a hazai belvíz­probléma unikális jellege. Ez csak részben árvízvédelmi, ahelyett sokkal inkább sajátos belvízgazdálkodási feladat. A másik a hazai öntözővíz-fejlesztés „blokkolása”.

Az agrobiodiverzitás fenntartása nem történhet csak ökológiai vízkészlettel, hanem mesterséges vízkormányzást, tározást is meg kell engedni ott, ahol ez a talajok védelmét (biológiai aktivitását) célozza, és ezen belül diverzifikáltabb faj/fajtahasználatot tesz lehetővé kisebb szintetikus anyaghasználat (tápanyag, növényvédő szer) mellett.

Ezzel hozzájárul az élelmiszer- és élelmezés-biztonsági célokhoz.

– A TIKEVIR hatásterülete lehet a legjobban elérhető Speciális Vízgazdálkodási Regionális gyakorlat magyarországi példája, hiszen itt valamennyi vízgazdálkodási feladat koncentráltan jelentkezik és meg van a szándék, képesség, akarat, tudás ezek megoldására.

Ez is érdekelheti:

A körmünkre ég a vízhasználat ügye

A víz tudja a dolgát

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság

Magazin ajánló: