A Rabobank szerint a tejkvótarendszer 2015-ös megszűnését követően az EU tejipara jelentős növekedést ért el az elmúlt évtizedben, mely egyúttal a feldolgozói kapacitásba irányuló beruházások jelentős növekedéséhez vezetett.

A Rabobank szakértői szerint több mint egy évtizede Északnyugat-Európa (Dánia, Németország, Hollandia és Belgium) állt az EU tejkínálat-növekedésének középpontjában, mintegy 39 százalékos volumennövekedéssel 2010 óta. Ha figyelembe vesszük az írországi és lengyelországi termelésnövekedést, ez az arány meghaladja a 70 százalékot, mely az EU függőségét mutatja az északnyugat-európai koncentrált tejmennyiségektől.

A bank elemzéséből kiderül, hogy 2020 óta a tejtermelés leállt, és Északnyugat-Európában felgyorsult a tejelő állomány csökkenése, amely évente átlag 1,4 százalékkal csökken.

A bank arra is figyelmeztetett, hogy a tejmennyiség csökkenése erősebb lehet a korábban vártnál, részben az EU vízminőségi szabályainak közeledő 2027-es határideje miatt. Ezek a határidők már Flandriában, Hollandiában, Írországban és Dániában korlátozták a nitrogénre vonatkozó eltéréseket.

A Rabobank szerint jelenleg két lehetséges forgatókönyv áll az ipar előtt az EU-ban. Az első a 13 százalékos tejtermelés csökkenése, amely a 2010 óta megnövekedett termelés szinte teljes egészét ellensúlyozná. A második, amelyet a helyzet romlásának drasztikusabb forgatókönyveként írnak le, a termelés 20 százalékos csökkentését feltételezi. A Rabobank előrejelzése szerint

A feltételezések alapján azonban a legnagyobb volumencsökkenés Németországban fog bekövetkezni.