Érdekes besorolást vagyunk kénytelenek alkalmazni a szilva-, parasztbarack- és tengeribarack-egyedek körében, ugyanis a polimorf vagy politipikus fajok, fajták, egyedek közé sorolhatók. A szilva genetikai alapjai a legösszetettebbek, hiszen több faj is szerepelhet szülőfajként, továbbá elvadult, hibrid formákkal ugyancsak találkozhatunk.
A régebbi ceglédi Besztercei szilva-gyűjtemény mintegy 80 klónfajtából állt. A pomológiai értékek elemzésén túl sem a himlővírus-érzékenység, sem az alternanciahajlam vizsgálatát nem volt mód lezárni.
Hasonló gondokkal kellett szembenézni, amikor az Armeniaca nemzetség alapfaján belül a kultúrfajták mellett az alanynak használt típusokat határoztuk meg. Nyujtó Ferenc és munkatársai több tucat alanynak használt egyedet vizsgáltak, amelyek genetikailag sem voltak egységesek: tengeribarack, majombarack, vadkajszi stb. Ezek más és más taxonómiai tartalmúak voltak.
Nem könnyebb a helyzet, ha az úgynevezett parasztbarackok, kultúrfajták, elvadult egyedek körében akarunk tisztán látni.
A nyári időszakban érő, genetikai forrásnak számító gyümölcsfajok, alfajok, klónfajták értékelése azért is fontos lenne, mert a klímaváltozás és a változó fajtahasználat egyre újabb tennivalókat jelöl ki.
Ez is érdekelheti:
