0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 18.

Génbanki források nyáron

Az 1970-es években az MTA Vácrátóti Intézete nagyon fontos programot vezetett, amiből kinőttek a hazai génbanki kutatások. Írásunkban gyakorlati szempontokat veszünk számba az egykori eredményekre támaszkodva.

A Kertészeti Kutató Intézet állomásai (Érd, Cegléd, Újfehértó és Fertőd) tekintélyes számú fajtát, fajtaváltozatot, klónfajtát, sajátos egyedet jelöltek ki, és nagy részüket sikerült is leszaporítaniuk. Több-kevesebb sikerrel fajtagyűjteményeket létesítettek. A hajdani programot azért hozzuk újra szóba, mert nagyon hiányoznak az igazi génbanki kutatások – értve ez alatt a növényanyagok bővítését –, és ennek a problémakörnek az elméleti továbbvitele is.

Írásunkban mégis inkább gyakorlati szempontokat veszünk számba az egykori eredményekre támaszkodva.

A növényrendszertan a fajok belső struktúrája alapján három csoportot különböztet meg: monomorf, polimorf és politipikus fajokat, és ezek kiegészülnek a polifiletikus csoporttal, amelyek származásközösségekre tagolódnak.

A monomorf csoport infraspecifikus taxonja a forma, a fajta és a fajtacsoport, példaként a birs, feketeribiszke, házi berkenye, húsos som, málna, naspolya, sajmeggy és szelídgesztenye említhető. A polimorf fajok többféle alakban fordulnak elő, változatok és kultúrváltozatok formájában (kajszi- és őszibarack, cseresznye, mandula, dió, cseresznyeszilva).

A politipikus fajok pedig földrajzi, ökológiai és morfogenetikai szempontból több, egymástól elszigetelődött származékközösségre bonthatók (meggy, szilva, alma, körte stb.).

Tovább bonthatjuk a gyümölcsalakok besorolását; vannak a Kárpát-medencében honos, meghonosodott és elvadult egyedek, spontán mutánsok vagy kultúrszökevények; ezek taxonómiai helyzetét jelen anyagban nem is tudjuk besorolni. Elsősorban a gyümölcsérési időpont alapján adunk áttekintést, felhívva a figyelmet az érvényes erdőlátogatási és erdőhasználati szabályokra, amik meghatározzák a gyűjtési, szedési lehetőségeket és korlátokat.

A figyelmet a honos vad fajokra irányítjuk, hiszen látva azt, hogy a klímaváltozás milyen zavart okoz a tradicionális gyümölcstermő növényeink fajtái körében, szükséges újragondolni a vadon termő fajok szerepét.
erdei szamóca
Erdei szamóca

Az erdei szamóca cirkumpoláris faj, erdővágások, fiatal irtások területén gyakori, gyűjtése kedves passzió is lehet. Hozzá képest ritkább a csattogó szamóca, amely mészkedvelő, kontinentális és kollin faj, erdős pusztákon, sziklafüves lejtőkön találkozhatunk vele.

Mindkét vad faj a középkor óta termesztési és nemesítési forrás is.

Házikertekben az elvadult egyedek felkutatása nehézségekbe ütközik (pl. Szentendrei-sziget, vagy egyes alföldi települések környéke).

Csattogó szamóca
Csattogó szamóca
Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: