„Ha túlhordja a vemhességét, bikaborjú születik!”
– tartja a mondás. A termékenyítéstől 285 napra számolom ki a várható ellés dátumát. Élénken emlékszem, amikor az első ellést vártam és az imént említett jóslatot hallottam. Természetesen nagyon szerettem volna, ha az első borjúm egy kisüsző, és megtarthatom, ezért az addiginál is izgatottabb lettem, nehogy Lili „túlhordja” a kiírt dátumnál. A kitűzött időpontnál három nappal korábban megszületett Lucy, egy egészséges magyartarka üszőborjú.
„A teheneket mindig pontosan ugyanabban az időpontban kell fejni!”
Állattenyésztőként próbálom az állataim érdekeit nézni, és a nekik megfelelő módon végezni a mindennapi teendőimet. A kezdetektől napi kétszeri fejéshez szoktattam a tehénállományt, ami teljesen jól bevált. De hiába minden igyekezet, olykor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy valamilyen okból kifolyólag – például áramszünet, technikai hiba esetén – 1-2 órás csúszással tudjuk elvégezni a fejést. Sajnos nálunk is fordult már elő ilyen, de nem mondhatni, hogy bármiféle következménye lett volna.
„Na, hol az a korsó? Lehoztad már a pallásrul? […] Tán eltörted, te marha!” (Móricz Zsigmond).
Számomra örök kérdés, miért használjuk a magyar nyelvben a marhát negatív értelemben emberek minősítésére? A marhák bizton állítom, értelmes állatok, akik képesek a hétköznapi rutinunk, kisebb feladatok megtanulására, ezzel megkönnyítve a velük közös munkát. Gyakran előfordul – legfőképp, amikor két fejőgéppel párhuzamosan fejek –, hogy a sopa egyik végéből a nevén szólítom a másik végében rendetlenkedőt, bizony felfigyel a figyelmeztetésre az érintett, és általában befejezi a renitens viselkedést, szót fogad.
A következő kis gondolatmenettel nem szeretnék senkit sem vicc tárgyává tenni, vagy megbántani, csupán arra világítok rá, hogy nem vagyunk egyformák, és ettől szép a világ, hogy mindenki máshoz ért, s mennyire idegen nekünk más tématerület a sajátunkhoz képest.
Vásárlóim aranyköpései:
– „Meg kell ellenie, hogy tejet termeljen?”
– „Tejízű volt a sajt.”
– „Ti ünnepnap is dolgoztok?”
– „A teheneket mindennap meg kell fejni?”
– Egy kisfiú egy kis bocira: „Jó, de most már mutatsz nekem egy kis bocit is?” – majd egy tehén láttán megértette, hogy az általa nagynak vélt boci a kicsi.
– „Az fröccstej a helyes megnevezés szerint, nem föcstej.”
Ami azt illeti, szeretek figyelemmel lenni mások tanácsai iránt, hiszen a legmegfelelőbb hozzáállás az, ha mindent meghallgatunk, majd összevetjük saját tapasztalatainkkal, tudásunkkal és csupán ezt követően döntjük el, hogy elfogadjuk az állítást, vagy sem. Az sem célravezető, ha mindenre kétely nélkül helyeslünk, miként az sem, ha mindent zsigerből elutasítunk. Érdemes elgondolkodni, hiszen igaz az, hogy mindannyian holtunkig tanulunk – érdemes nyitott szemmel és füllel járnunk.
Ez is érdekelheti:
