0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 16.

Nem az állattenyésztés a felelős a globális ivóvízkészletek csökkenéséért

Az állattenyésztés-ellenes narratíva képviselői rendre azt hangoztatják, hogy az ágazat veszélyezteti a lakossági ivóvízkészleteket, a tények mást mondanak.

Újabb téves állítás terjed az európai közbeszédben az állattenyésztéssel kapcsolatban. Míg az állattenyésztés-ellenes narratíva képviselői rendre azt hangoztatják, hogy az ágazat veszélyezteti a lakossági ivóvízkészleteket, a tények mást mondanak.

Az objektív mutatókon alapuló kutatások szerint az állattenyésztés vízigényének jelentős részét a „zöld víz”, azaz a csapadék biztosítja.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kiemelt feladatának tekinti, hogy eloszlassa az állattenyésztést, állattartást és az állatitermék-előállítást övező tévhiteket és bemutassa az ágazat valódi helyzetét, valamint a gazdaságban, a társadalomban és az ökoszisztémában betöltött szerepét.

Fotó: Kiichi Kawaguchi, Pixabay

Miközben társadalmi szempontból az élelmezés- és ivóvízbiztonság az egész világon stratégiai kérdéssé vált, a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai újabb és újabb kihívások elé állítják a gazdálkodókat.
Az állattenyésztésben tevékenykedőkre egyidejűleg több teher is nehezedik. Amellett, hogy meg kell felelniük a klíma- és környezetvédelmet, az állategészségügyet és -jólétet szolgáló újabb előírásoknak, sokszor nemtelen támadások középpontjába kerül az ágazat. Az elmúlt hónapokban az európai közbeszédben az állattartás ivóvízigénye is egyre gyakrabban merült fel, az állattenyésztés-ellenes narratívában számos esetben hangoztatják, hogy az állattartás az emberi ivóvízellátást is veszélyezteti.

A NAK kiemelt feladatának tekinti, hogy eloszlassa az állattenyésztést, -tartást és az állatitermék-előállítást övező tévhiteket és hiteles forrásokra támaszkodva mutassa be az ágazat valódi helyét, szerepét a gazdaságban, a társadalomban, ezáltal kínálva fel egy másik perspektívát mind a lakosság, mind a döntéshozók számára.

Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a tiszta és biztonságos ivóvízhez való hozzáférés minden ember alapvető joga, az ivóvíz az élet létfontosságú alapeleme. A víz tehát olyan értékes erőforrás, amelyet a gazdaság minden szektorának meg kell őriznie, beleértve a mezőgazdaságot és az állattenyésztést is.

Gyakran hangoztatott állítás, hogy 1 kg marhahús előállításához 15 000 liter vízre van szükség. Ez azonban tipikusan egy olyan sokkoló kijelentés, ami ugyan jól mutat az újságok címlapján, a tudományosan is alátámasztott tényekhez, adatokhoz azonban kevés köze van. Egy-egy ágazat tényleges vízfelhasználásának megítéléséhez objektív mutatókra van szükség. Ilyen például a „vízlábnyom”, az édesvíz-felhasználás mutatója, amely nemcsak a fogyasztó vagy a termelő közvetlen, hanem közvetett vízfelhasználását is vizsgálja. Valójában háromféle vízforrást tartalmaz: a kék vizet (az állatok felszíni vagy felszín alatti forrásból származó vízfogyasztása és az öntözés), a szürke vizet (a szennyvíz tisztításából és újrafeldolgozásából eredő használt víz) és a zöld vizet (csapadék).

Forrás: Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Magazin ajánló: