Csökkenő háztáji tehénállomány

Már csak néhány kárpátaljai településen maradt meg a reggeli és az esti órákban az országúton ráérősen ballagó falusi csorda, amolyan turisztikai látványosságnak, mivel a legtöbb helyen kiveszőfélben van a háztáji tehéntartás. Az okok igencsak sokfélék: az idősebb nemzedék tagjai, akiknek az életéhez szervesen hozzátartozott a szarvasmarha gondozása, lassan kiöregedtek, a fiatalok pedig nem vállalják ezt az ezernyi gonddal-bajjal járó, szünnap nélküli elfoglaltságot.

– Már pásztort is nehéz találni, aki felügyelje a csordát – emlékeztet rá Halász József kisbégányi gazda, aki korábban három tehenet is fejt, ám néhány éve már felhagyott ezzel a tevékenységgel. – A mieink az elmúlt héten a szomszéd településről fogadtak fel csordást. Úgy hallom, amelyik faluban az egyedszám öt-hat darabra csökkent, ott a tehéntartók egymást naponta váltva pásztorolják a jószágot.

Az is tény, hogy városainkban a házilag készített tejföl, túró keresett terméknek számít. Természetesen ilyenkor a beutazás, a piaci árusítás további plusz terhet ró a gazdasszonyokra.

– Nálunk, Badalóban az a jellemző, hogy ma már kevesen tartanak egy-két tehenet – magyarázza Sárközi Margit, akivel a beregszászi piac tejcsarnokában beszélgetünk. – Inkább négy-öt, meg valamivel annál is nagyobb egyedszám jellemző a családi gazdaságra. Az állomány bővítését viszont sokszor a porta mérete nem engedi meg. Viszont egy nagyobb tehenészeti telep létesítése már meghaladja az erőnket. Pedig a kolhozok felszámolásakor szétosztott istállók ott állnak üresen a falu szélén.

A községek határában a legtöbb helyen még megmaradtak a falusi legelők, és kaszáló is akad bőven. Mégsincs olyan vállalkozó, aki élne a kínálkozó lehetőséggel?

– Harminc-negyven tehéntől kifejt tejmennyiség értékesítése már nem oldható meg a termelői piacok révén – vallja Oroszi József, a Péterfalvi kistérség polgármestere, aki szakmáját tekintve állatorvos, tehát jól ismeri az ágazat minden baját-gondját. – A szigorú közegészségügyi előírások miatt például igencsak nehéz azt az engedélyt megszerezni, ami lehetővé tenné a háztáji jószágtartóknak a helyi óvodák és iskolák konyháinak tejtermékekkel való ellátását. Időről időre történnek kísérletek kézműves sajtok, joghurtok készítésére, amelyeket különböző népünnepélyeken szoktak értékesíteni. Méghozzá sikeresen. Ám a háború miatt az ilyen jellegű rendezvények megtartása szünetel.

– A kormány az elmúlt években számos programot fogadott el a háztáji jószágállomány megtartása, gyarapítása érdekében, ám ezek megvalósítására pénz hiányában nem került sor. Most viszont minden bizonnyal változik majd a helyzet, mivel az EU egyes országai, elsősorban Németország, az ügy mellé álltak. A lényeg: azok a falusi gazdák, akik legalább három tehenet tartanak, évente minden jószág után mintegy húszezer forintnyi támogatásban részesülnek. Hasonló módon jutnak segítséghez a kecske- és a juhtartók is. A kezdeményezéstől nem várunk csodát, ám azt nagyon reméljük, hogy a háztáji tehénállomány gyorsütemű csökkenése lefékeződik.