Egyre több a károsító

A kertészek körében az volt a közvélekedés, hogy a diót nem kell permetezni, nincsenek károsítói, csak el kell ültetni és egy életen át élvezni a gyümölcsét. Sajnos ez az állítás mára már nem igaz. Manapság nagy odafigyelést igényel a dió növényvédelme, hasonlóan a többi gyümölcsfához. Sok kártevőt és kórokozót ismerünk, amelyek megfertőzhetik vagy károsítják, azonban ezek közül sok nem tesz kárt a termésben, ezért ezekkel most külön nem foglalkozunk.

Almamoly (Cydia pomonella)

Jelentős károsítója lehet az almatermésűek mellett a diófáknak is, akár a termés nagy részét is tönkreteheti. Károsításának jelei közé tartozik a termések elszíneződése és a csonthéj megszáradása. Későbbi fertőzés esetén a fekete lyukak a dió köldökében az almamoly jelenlétére utalhatnak. Kártétele júniustól várható, amikor is berágja magát a termésbe és elfogyasztja a dióbelet.

Védekezés: Az almamoly képes az elszáradt gyümölcsökben, a talajban és a fakérgen is áttelelni, így célszerű ősszel összeszedni az elszáradt terméseket, ezzel valamelyest csökkenthetjük a következő évi kártételt, azonban teljes megoldást ez sem jelent. Kémiai védekezés lehetséges ellene acetamiprid hatóanyagú növényvédő szerrel, azonban ehhez megfelelő méretű permetezőre van szükség és be kell tartani az előírt munka- és élelmezés-egészségügyi várakozási időt is. Ezt általában ültetvényi keretek között szokás végezni.

Gombás és bakteriális foltosodás

A dió két leggyakoribb megbetegedése a gnomóniás levélfoltosság, amelyet a Gnomonia leptostyla nevű gomba okoz, valamint a baktériumos rügy-, levél- és termésfoltosság, amelyért a Xanthomonas campestris pv. juglandis nevű baktérium a felelős. Ezek a kórokozók jelentős károkat idézhetnek elő a leveleken, a rügyeken és a terméseken, sőt a diófa pusztulásához is vezethetnek.

• barna foltok a leveleken, amelyek később kiszáradnak és lehullanak,
• a levelek korai sárgulása és lehullása,
• sötét, besüppedő és ráncosodó termésfoltok.

• fekete foltok a rügyeken, leveleken és terméseken,
• a levelek fonnyadása és elhalása,
• a termés deformálódása és lehullása.

Védekezés: Célszerű a metszésre odafigyelni, ugyanis ez elősegítheti a jó levegőjárást a lombkoronában, amivel kisebb az esélye a kórokozók felszaporodásának. Érdemes eltávolítani a sérült ágakat és a megfertőződött leveleket is a talajról ősszel, azonban nem szabad elfelejteni, hogy jó eséllyel mindig maradnak kórokozók a fák rügyein tavaszra. Emiatt a védekezést tavasszal, rügyfakadáskor és levélfejlődéskor kell kezdeni réztartalmú lemosópermetezéssel, amely megakadályozza a túlzott elszaporodásukat.

A vegyszeres védekezés csak indokolt esetben javasolt, és kizárólag a növényvédelmi előírások betartásával végezhető. A bio­kertészetben alternatív védekezési módszerek is alkalmazhatók, mint a neemolaj, a csalántea vagy a kálium-permanganát-oldat.