Szeretjük a bejgliben és más édességekben, a karácsonyi időszak sztárja, aztán szinte elfeledjük majdnem egy évre. Pedig a dió aranyat ér. Sorozatunkban mindent elárulunk róla: részletesen foglalkozunk a fajtáival, a fák ültetésével, gondozásával, a termés feldolgozásával, és ami a legfontosabb, az élettani hatásaival.
A jó öreg diófa
Őshonos növény, már megszoktuk, hogy mindenütt ott van, ezért nem tekintünk rá igazi értékként. Pedig nekünk terem, csodálatos terméséért nem kell a bolygó másik felére utazni, és nem is kell onnét szállítani.
Ha valaki most ültet Érdemes fajtadiót választani, amely ellenálló a késői fagyokra, tűri a csapadékot és az aszályt is, érdemes figyelni a héj-bél arányára, a magok olajtartalmára, és hogy mikor virágzik. A kertekben álló idős fák feltehetően szórványdiók, azaz nem egy fajtának a klónjai, elképzelhető, hogy abból keltek ki, amit éppen egy madár elszórt.
Szeret magányosan álldogálni
Szeret egyedül lenni, szoliter fa. A magyar fajtáknak hatalmas koronájuk van, ezért biztosítsunk neki kellő helyet. Ha a közelében más növények is vannak, konfliktus lesz közöttük és a dió fog nyerni. Jól tűri a kérge a durvább dörzsölést, és jól tűri azt is, ha megsérül.
Ha van tere, szépen beszoknyásodik, azaz egészen alacsonyan is nőnek ágai, ez védi az állatokat, amelyek cserébe oda ürítenek, ezzel táplálva a gyökere közelében a talajt.
