2. Valóban, az 1-2 milliméteres rések betömítésére 90-100 százalékban propoliszt használnak a méhek, és az ennél nagyobb hézagokban már több a viasz, mint a propolisz. Éppen ebből következik, hogy a cikk szerzője által alkalmazott szúnyoghálós takarással valóban szinte 100 százalékos tisztaságú propolisz nyerhető. Az is igaz, hogy a kereskedelemben kapható gyűjtőrácsokkal csak 80-90 százalékos tisztaságú propoliszt kapunk (a maradék 10-20 százalék viasz), de azonos időtartam alatt legalább kétszer annyi propoliszt nyerünk, mint a szúnyogháló alkalmazásával. Fajlagosan nézve tehát a gyűjtőrács (lásd fotó) hatékonyabb.

3. Szerintem a fák rügyeiről a propoliszt nem a szipókájukkal szívják a méhek, hanem a rágóikkal gyűjtik úgy, hogy melegebb napszakban hosszú szálat húznak belőle, mint a rágógumi (ez szabad szemmel is megfigyelhető), és ezt összegömbölyítve, a virágporkosárkájukba gyömöszölve viszik a kaptárba.

4. Egyetértek azzal is, hogy az alkoholos oldásnál csak a 96 százalékos alkohol alkalmazása a tökéletes megoldás, de a visszamaradó üledékre ismételten alkoholt öntve, még további értékes oldat nyerhető, amely összekeverendő az első oldattal. Erről szintén itt, a Méhészet korábbi számában olvashattunk.

5. A propoliszt tinktúrává feldolgozva, számomra is nagy gondot jelent a gyűjtési helytől és időszaktól függő változatos színárnyalat.

6. Talán nem ártott volna magáról az elnevezésről is pár szót ejteni. Ha már a méhszurok elnevezés nem tudott elterjedni Magyarországon, maradjon hát a propolisz, amely a pro ’előtt’ és polisz ’város’, tehát a ’város előtt’ szóösszetételből származik, és a méhek téli kijárószűkítésére utal.

Összefoglalva tehát, csak ismételni tudom, hogy egy-egy méhészeti termék megtermelése, kezelése, feldolgozása, értékesítése sok-sok gyakorlati fogást, tapasztalatot kíván, amelynek megosztása a szaklapokban a legfontosabb és a leghasznosabb olvasmányok közé tartozik.

Nagy István Kálmán,
Pécs