A gyomirtó szerek használata befolyásolhatja a mikrobiológiai közösségek felépítését és működőképességét, ugyanakkor a mikroszervezetek faji, törzsi, élettani tulajdonságai erősen befolyásolják a herbicidek toxikusságát és a lebomlását, ami a talaj kémiai szerkezetétől, az alkalmazási mennyiségtől és gyakoriságtól is függ. A talaj termékenységéért nagyrészt a talajban élő mikroorganizmusok felelősek, ezért a herbicidek hatására a populációk egyensúlyában bekövetkezett változások fontos ökológiai következménnyel járhatnak. A herbicidek általában a Rhizobium-fajokat, a nitrifikáló baktériumokat, a sugárgombákat, illetve a szerves anyagok degradációjában részt vevő szervezeteket érintik a legjobban.

Takaróanyagként általában szalmát vagy faforgácsot használnak. A sorok alá törkölyt is tehetünk, ami nemcsak az evaporációt csökkenti, hanem a gyomok kelését is gátolja.

Vízmegőrzés

A tavaszi és kora nyári talajművelés célja a talaj vízkészletének megőrzése, a szárazság okozta stressz csökkentése és a növényzet nitrogénellátása. Vetett fűkeverékkel vagy természetes gyomflórával elengedhetetlen a téli talajtakarás. Jelentősége abban áll, hogy mérsékli a nitrát-nitrogén őszi-téli mineralizációját, valamint segít megkötni azt és ezzel minimálisra csökken a kimosódás.

A mulcsréteget egy ideig rajta lehet hagyni, hogy csökkentse a talajból történő vízpárolgást, és átmenetileg elnyomja a gyomnövények növekedését. Majd az ezt követő sekély bedolgozás segíti a lebomlást és hozzájárul a szőlő tápanyag-ellátásához a nyári időszakban. A talajlakó mikroorganizmusok tevékenysége révén a rendelkezésre álló szerves anyag nitrogéntartalmának egy, kedvező esetben akár négy százaléka is feltáródhat. A feltáródó nitrogén mennyisége évente és hektáronként 50-150 kilogramm.

A sekély műveléssel a talaj hajszálcsöveit zárjuk le, visszafogva ezzel a víz elpárolgását. Továbbá szabályozzuk a gyomok csírázását, növekedését és a sekély lazítás serkenti a mineralizációt. A túl gyakori és mélyebb (>15 cm) talajművelés nem tanácsos, mert fokozott nitrogén-felszabadulással jár, ezenkívül nő a párolgás mértéke. A téli csapadékból minél többet kell megőrizni a talajban azért, hogy a szőlő jobban viselje a nyár eleji száraz időszakokat. Túl mély talajművelés hatására szükségtelenül megnő a vízpárolgás a talajból.

A másik fontos tényező, hogy a talajművelést a szőlő nitrogénigényéhez kell igazítani.