Jellemzőjük, hogy bőven teremnek, minőségük nem marad el a bak- és kordonművelésű tőkék mögött. Kialakításuk egyszerűbb és fenntartásuk biztonságosabb. A kordonkarok kinevelése és fenntartása ezzel szemben szakértelmet és művelési fegyelmet igényel.
Az alacsony és középmagas kordonművelések átmenetet képeznek a hagyományos és a korszerű művelésmódok között. A sortávolság általában 2,4-3 m közötti, a tőtávolság 1-1,2 m. Alacsony kordon esetében az alsó huzal (kartartó huzal) 40-60 cm, középmagas kordon esetében 70-80 cm magasságban helyezkedik el. A törzsmagasságot megszabják fajtasajátosságok is. A hosszú fürtű fajták kordonkarjait olyan magasan kell kialakítani, hogy a fürtök ne lógjanak le a földre, mert könnyen szennyeződnek.
Alacsony és középmagas kordon esetében átlagosan 8-12 rügyet hagyunk meg négyzetméterenként úgy, hogy rövid- és hosszúcsapos metszést alkalmazunk.
A rövidcsapos metszés alapelve, hogy mind a termő-, mind az ugarcsapokat egy-két rügyre metsszük. A termőelemnek meghagyott vesszőt az első év tavaszán egy-két világos rügyre vágjuk vissza. A következő évben a felső vesszőt csaprésszel együtt eltávolítjuk, az alsó állású vesszőből kétrügyes csapot hagyunk. Előnye, hogy ezáltal késleltethető a felkopaszodás, hátránya, hogy erős tőkéken csak zöldválogatással szüntethetjük meg a zsúfoltságot.
A klasszikus vagy szabályos csercsapos váltómetszés lényege, hogy egy termőalapon mindig két ilyen csapot hagyunk. A következő évi metszéskor a termőcsapot a cserrel együtt eltávolítjuk. Az ugarcsap felső vesszőjéből termőcsapot, az alsó vesszőjéből 2 rügyes ugarcsapot hagyunk. A felkopaszodást itt is mérsékelni tudjuk.
