A tanulmányról beszámoló Guardian a disznóparajfélék családjába tartozó fehér libatopot (Chenopodium album) hozza példaként.

Ugyanakkor a világ más tájain, például Indiában előszeretettel fogyasztják a magas kalcium-, vas és fehérjetartalmú növényt. Sőt, Európában évezredekkel ezelőtt még egyáltalán nem gyomnövényként, hanem Indiához hasonlóan táplálkozáscélú növényként tekintettek rá! Ugyanis mind a levele, mind a magja felhasználható étkezésre.

Sőt, ha nem túl magas az oxálsavtartalma (ezt is lehetne génszerkesztéssel orvosolni), nagy mennyiségben is alkalmazható takarmányozásra .

Visszatérve a kutatók eredeti ötletéhez: ha a terméshozam-növelés érdekében nemesítjük a fehér libatopot, hogyan tudjuk megkülönböztetni azt a nem nemesített libatoptól, vagy esetleg más, hasonló küllemű gyomnövénytől? Azért fontos ez a kérdés, mert

ami csak vizuális megkülönböztetéssel valósítható meg.

A kutatók szerint génszerkesztéssel az is elérhető, hogy ezen növények által visszavert fény olyan tartományba essen, melyet a gyomláló robotok könnyedén felismernek. Elméletben olyan módosítás is elképzelhető, amely az emberi szem számára nem látható fénytartományú változást okoz, ugyanakkor a robotok érzékelői képesek felismerni, melyik haszonnövény, melyik kártékony.