Május 2-4. között rendezték meg idén a XXXI. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokat Hódmezővásárhelyen. A tenyészállat bírálatok, versenyek és szakmai előadások mellett különböző bemutatók is helyet kaptak a programban. A „D” szektorban találkoztunk Kiss Gábor kecske és juh ágazati mérnökkel, akitől Mizsei Károly azt szerette volna megtudni, vajon tényleg olyan egyszerű-e birkát tartani otthon, mint ahogyan azt az interneten állítják.
A húsgalamb és a nyúl után, a kecske, illetve a juh a legnépszerűbb fajok, ha hobbi célú haszonállattartásról van szó. Mennyire összetett, nehéz az ellátásuk, gondozásuk?
Bizonyos szempontból nagyon egyszerű, másrészről viszont kicsit bonyolultabb.
Ezen felül, ha biztosítva van számukra bőséges víz; élelem – télen takarmány – továbbá egy féltetős, szélárnyékos beálló, ők nagyon boldogan elvannak.
A juhoknál maradva: hány egyedet érdemes első körben együtt tartani?
Azt mondanám, hogy kettőt. A juh is társas lény, nem érzi jól magát egyedül. Befolyásoló tényező még a legelő mérete, valamint a tartási cél.
Létezik olyan juh, amelyet kifejezetten hobbi célra tenyészettek ki?
Jelenleg egy ilyenről tudok: a wallisi fekete orrú. Egyelőre kevésbé elterjedt a fajta, pedig imádnivaló jószágok.
Milyen fajtát vásároljunk, ha szeretnénk kipróbálni a sajtkészítést vagy a húshasznosítást?
A juhsajt előállításhoz nagyobb létszám kell. Vannak már olyan fajták – például a lacaune vagy a keletfríz – amelyek akár két litert is tudnak adni naponta, de az ő takarmányozásuk már egy komolyabb feladat. Egy százas anyaállomány az, amire azt mondom, – ha valaki tényleg komolyabban akar vele foglalkozni – hogy ennyi állattal már lehet olyan termékeket előállítani, amikkel a gazda meg tud jelenni a piacokon. Ebben a formában ez akár még életképes is lehet, mint másodállás,
Vágáshoz úgynevezett intenzív húsfajtákat ajánlok. Megfelel a texel; a charollais; továbbá az angol és a fehér suffolk.
