Az alapos kiszáradás után nem mindegy, hogyan állítható vissza az optimális nedvesség. Ennek a folyamatnak – a termesztési feltételeknek megfelelően – zökkenőmentesnek kell lennie, ami jó közegben, csepegtetők alkalmazásával és viszonylag egyszerű öntözési stratégiával megvalósítható. A kétrétegű táblák nedvességtartalmát nem nehéz emelni. Az öntözési stratégia megváltoztatása – amely általában magában foglalja az öntözési ciklusok rövidítését, a gyakoriság növelését és az első túlfolyás késleltetését – gyorsan meghozza a kívánt eredményeket. A változtatásban nagy szerepet játszanak a felső réteg kapilláris tulajdonságai, vagyis, hogy mennyire képes vízszintes irányban átvezetni a vizet, amely ezután az alsó részben – a gravitáció alapján – majd lefelé folyik.

A javasolt eltérés a nedvességtartalomban az első öntözés előtt és az utolsó után néha 10-15%. A napi nedvességtartalom ingadozását az öntözési stratégia határozza meg: a kezdési és befejezési időpont, az adagolási sűrűség és az egyszeri adag mennyisége. Magasabb közegekben könnyebben realizálható a nedvesség változtatása, ezért a téli és kora tavaszi termesztéshez 10 centiméteres közeg javasolható.

A közegek értékelésénél nagyon fontos tulajdonság, hogy a gyökérrendszer képes-e az egész közeget átszőni, ami a termesztés sikerességének alapja. A gyökér növekedési iránya mindig a föld felé mutat. Ez megváltozik, ha vannak olyan pontok, ahol nagy a nedvességtartalom. A

Az így kialakított gyökérrendszerrel a növények könnyebben átvészelik a problémás időszakokat, akár a túlszárítást vagy túlöntözést is.