0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 25.

Hogyan válasszunk közeget?

A hajtatásban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a talaj nélküli termesztés. Több százféle anyag létezik, amelyekben a növények nőhetnek, és mindegyik termesztőközegnek vannak előnyei és hátrányai is.

A kertész döntése, hogy a számos típus közül melyik felel meg legjobban a termeszteni kívánt növényfajnak, alkalmazható-e az adott hidroponikus rendszerben és mennyire biztosít jövedelmező termesztést. Segíthet kiválasztani a közeget, ha átgondoljuk, mely tényezőkkel küzdenek a kertészek a termesztés során.

paradicsom
Termő paradicsomállomány

A termesztőközeg legfontosabb tulajdonsága a megbízható, egységes és kiszámítható minőség. A növények növekedését – a klimatikus tényezőkön kívül – a gyökérklíma határozza meg.

Az állomány egyenletes fejlődése a közeg jó fizikai tulajdonságaitól és hosszan tartó stabil szerkezetétől függ.

Ültetés után a növények nagyon érzékenyen reagálnak a minőségi különbségekre, ami a fejlődés előrehaladtával egyre nagyobb eltérésekhez vezet. A későbbiekben ez megnehezíti a növények optimális ellátását. A stabil szerkezet megfelelő víz-levegő arányt tud biztosítani és kiszámíthatóvá válik az öntözési és tápoldatozási stratégia.

A kertészek számára nagy kihívás az optimális víztartalom megtartása a közegben úgy, hogy az egyenletes eloszlású legyen függőleges és vízszintes irányban is, illetve az elérhető víz és a benne lévő tápanyag igazodjon a növény igényeihez a nap különböző időpontjaiban. Az öntözés után a gravitációs erő mindegyik közegben lefelé kényszeríti a vizet. A közeg kapillaritásával – amely egyebek között a rostok vastagságától, sűrűségétől és elhelyezkedésétől függ – ez a folyamat késleltethető. A nagyon laza, függőleges szálak között a víz gyorsan lefolyik a közeg aljára, tömör közegben viszont a rostok közötti kapillárisok teljesen kitöltődnek, alul pedig kevés lesz az oxigén a gyökerek fejlődéséhez.

A legjobb megoldás, ha a szálszerkezet felül sűrűbb, alul pedig ritkább.
A víz vertikális eloszlása különböző közegekben átlagos 50%-os telítettségnél

Ez garantálja az egyenletesebb vízeloszlást a közeg teljes térfogatában, és a tápelemek elérhetőségét a növények számára. Zárt rendszerekben, illetve rossz vízminőség esetén – ahol megoldható vagy szükségszerű a gyakoribb öntözés – egységes sűrűségű termesztőközeg is választható. Ezekben a rendszerekben a jó kapillaritás biztosítja, hogy a közegben az EC kiegyenlítődjön, és ne legyenek az értékekben nagy különbségek a csepegtetők alatti és közötti helyeken. A felső, sűrűbb rész több nedvességet megtart, ezzel ott intenzívebb a gyökér növekedése.

Az őszi vagy téli növényültetésnél a paradicsom esetén nagyon fontos, hogy a gyökeresedési időszakban lehessen csökkenteni a nedvességtartalmat akár 50%-ig, kényszerítve ezzel a növényeket az erős gyökérrendszer fejlesztésére.

A harmadik fürt virágzásától kezdve folyamatosan növelni kell a nedvességet a nyári optimális 70-80%-ig.

A termesztés végén, amikor egyre rövidebbek a nappalok, újra alacsonyabb nedvességtartalom javasolt. A közeg szárítása könnyű, általában abból áll, hogy kevesebb vizet adagolunk, mint amennyit a növény elpárologtat.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: