Annyi a némakacsám, mint a pelyva. A karácsonyi vágás, ugye, elmaradt, és azóta se jutottunk el odáig. Gácsérom nincs, nem is hozhatok, míg nem csinálok helyet az idei szaporulatnak, pedig Matilda, megbízható öreg tojóm már potyogtatja a tojásokat…

Kármentés

Gazdálkodóként különösen nehéz kiesni a munkából, hiszen ha érzékeny pillanatban mulasztok el valamit, annak hosszú távú negatív hatása lehet. Kecskéim elmaradt fedeztetése miatt valószínű, hogy egész évben nem lesz itthon tej. És azt, hogy jövőre legyen, jobb, ha már most elkezdem megszervezni.

A korábbi alkalmakkor, mikor kiestem a munkából, mint az őrült, próbáltam helyrehozni, ami elromlott. Kapkodtam, túlhajtottam magam… Hogy is ne, mikor pontosan tudtam, milyennek kéne lennie ideális esetben a gazdaságnak! Szinte égette a szemem a rengeteg elvégzetlen feladat.

Mára megtanultam, hogy sokkal jobban járok, ha idegeskedés helyett inkább listát készítek az elvégzendő feladatokról, és szépen, lassan, módszeresen végig megyek rajtuk. A sürgősektől a halaszthatók felé haladva.

Annak, hogy a kutyára elég volt rászólnom, már lapult is a helyére. Már nem kellett a tyúktetemmel körbekergetni az udvaron, mint kamaszkorában. És mikor rá tudtam koncentrálni csak egy félórára, olyan parancsszóra hallgatott hibátlanul, amit vagy féléve nem használtunk. Nem volt felesleges a sok befektetett munka.