0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 18.

Fegyverneky Zsófia: hárompontos a határvonalról

Azt hiszem, Fegyverneky Zsófia nem csupán posztját illetően irányító. Ez a jellemvonása kihat egész életére, hiszen céltudatosság és akaraterő híján nem érhetett volna el olyan sikereket kosárlabdázóként, amire csak kevesen képesek.

A sport mellett az erdő is fontos számára, és talán a véletlenek egybeesése vagy a sors fintora, de Márk fia nevének jelentése megegyezik azzal a csodálatos környezettel, amit egyben otthonuknak tekintetnek.

Edzésről érkezett az Erdő Házába, de ebből mit sem lehetett észrevenni az interjú alatt, mindvégig a szűnni nem akaró energikusság áradt Fegyverneky Zsófiából, a Sopron Basket kosárlabdacsapat irányítójából. Könnyedén odatalált a Soproni Parkerdő látogatóközpontjához, mert kilencéves kisfiával gyakran felkeresik a vadaspark állatait.

Fegyverneky Zsófia erdő háza szarvas
Fotó: Csatlós Norbert
„Ha végiggondolom, nincs az országban olyan állatkert, ahol még nem jártunk Márk kérésére, állatszeretete határtalan.

Ezt tőlem örökölhette, gyerekként én is gyakran barangoltam a Mecsek oldalában lévő Mandulásokba, és a Zalában élő nagyszüleimnél is sok időt töltöttem, az ott megismert falusi élet mai napig meghatározza a természethez fűződő viszonyomat.”

Testnevelő tanár édesanyja és sportszerető édesapja azonban a természet helyett egyértelműen a sport felé terelték lányukat, így már négyévesen sportolni kezdett: nyolc éven át úszott, atletizált, kézilabdázott, aerobikozott, közben pedig lelkesen drukkolt az egész Fegyverneky család a pécsi női kosárcsapatnak a teltházas csarnokban. Az ottani légkör annyira magával ragadta Zsófiát, hogy már akkor elhatározta, bekerül a csapatba.

„Szerencsére a sporttal továbbra sem szakadtam el a természettől, a futóedzéseket rendszerint a Mecsek erdeiben tartottuk.

Ilyenkor teljesen más lelkiállapotban futottam, mint az atlétikapályán: kiszakadtam a csarnok légköréből, a változó környezet feltöltött, segítette a meccsek előtti felkészülésemet.”

Tíz sikeres évet töltött a pécsi csapattal, bajnokságot nyert, bejutottak az Euroliga négyes döntőjébe, mindeközben tagja, később kapitánya lett a magyar női válogatott kosárlabdacsapatnak – immár több mint százszoros válogatott.

„Mindezt nem a tehetségemmel értem el, semmi olyan tulajdonságom sincs a kosárlabdában, ami másnak ne lenne meg.

Hamar rájöttem viszont, ahhoz, hogy érvényesülni tudjak, többet kell dolgoznom a társaimnál, mindig a maximumot kell kihozni magamból. Ez a kitartás juttatott el odáig, ahol most vagyok.”
Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: