Szerző: Czékmány Péter
A Turul Méhész Egyesületnél a Covid miatti bezártságot követően eldöntöttük, hogy nem ritkán messzire, hanem sűrűn közelre szervezünk szakmai kirándulásokat. Ajánlom másoknak is, nekünk bevált!
Mit jelent a bevezetőben leírt „sűrűn közelre”? Azt, hogy saját tagjaink háza táján nézünk szét. Aki vállalja, aki bátor, aki nem titkol semmit, aki nyitott a tagság felé, no és, persze, van mit megmutatnia, az jelentkezett, és elmentünk megnézni a méhészetüket. Tagságunk így tavaly ősszel néhány hét alatt három méhészetet tekintett meg – ezekről a remek szakmai látogatásokról számolok be.
„Nézzünk szét méhésztársunk háza táján!” rendezvénysorozatunk harmadik állomása a dadi illetőségű VARGA TESTVÉRPÁR, Tamás és János telephelyére vezetett. A
(az 1. képen János, a 2. képen jobbra Tamás magyaráz a méhésztársaknak). A kollégák részéről ezúttal is töretlen volt az érdeklődés, részvétel és kérdések tekintetében egyaránt. A szép számú hallgatóság most is megtöltötte a szépen kialakított, a bemutatóra kicsit átrendezett műhelyt. A bemutatót követően vendéglátóink a település művelődési házában vendégelték meg a társaságot, ahol kellemes meglepetéssel is szolgáltak. A vacsorát követően egy különleges vendég, egy olyan méhésztárs könyvbemutatójára és előadására került sor, aki egyúttal külföldi méhészkönyvek szakfordítója is.
VARGA JÁNOS vendéglátónk eredeti szakmáját tekintve kárpitos. Méhészkedéssel a 2000-es évek második felében kezdett foglalkozni, talán nem is a legszerencsésebb módon, és eredetileg nem is azzal a szándékkal, hogy főállású méhész legyen. A szomszédságában élő, betegeskedő idősebb méhésztárs kérte meg kertjének gondozására, beleértve természetesen a kaptárak környékének rendezését is.
Az eset azonban nem szegte kedvét, így amikor a szomszéd megkérte egy elszabadult raj leszedésére a kert egyik fájáról, nagy nehézségek árán ugyan, de sikerrel tett eleget a kérésnek. Ebből a rajból lett az első saját méhcsaládja.
Ezt követően néhány évig még az idős szomszéd rajait gyűjtögette, mégpedig egy másik ismerős méhész számára. Magának csak egy-két családot tartott meg. Miután ez az ismerős idővel allergiás lett a méhméregre, ami majdnem az életébe került, felajánlotta a családjait Jánosnak. Ettől kezdve már négy-öt méhcsalád „boldog” tulajdonosa lett.
