0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 21.

Akit a síkvidék foglyul ejtett

Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója síkvidéken született, de gyerekkorában a hegyekbe vágyott, hogy végül az Alföldön legyen erdész. Szereti Erdélyt, a Kárpát-medencében mindenhol otthon érzi magát, de határozott alföldi identitása van.

Tő melletti erdész szeretett volna lenni, később bekerült a fahasználatba, majd erdőket telepített, hogy aztán részt vegyen a jogi szakokleveles mérnökképzésben. A szakembert sokoldalúság, az újra való nyitottság jellemzi.

„Cegléden születtem és a szomszédos Abonyban nevelkedtem. Gyerekkori élményeim főként a nagymamám kertje mögött húzódó nádashoz kötődnek, ám viszonylag hamar elvágyódtam az Alföldről, és már általános iskola negyedik osztályába megérett bennem a gondolat, hogy erdész szeretnék lenni.

Erdész ott tud lenni valaki, ahol erdő van, ráadásul vonzottak a hegyek, így az Északi-középhegységet vettem célba. Jelentkeztem Mátrafüredre, az akkori Vadas Jenő Erdészeti Szakközépiskolába”

– meséli, hogy kitűnő tanulmányi eredményével sem volt biztos, sikerül felvételt nyernie.

erdészeti
Fotó. Csatlós Norbert

Határozott céllal

Nem továbbtanulni akart, hanem kerületvezető erdész szeretett volna lenni. Ennek tett keresztbe az állami erdőgazdaságok átalakítása 1992-ben, szinte esélytelen volt pályakezdő erdészként elhelyezkednie. Ígértek a lakóhelye közelében faiparhoz kötődő, barna köpenyes művezetői állást egy poros, zajos üzemben. Ez a lehetőség akkor nagyon megijesztette, inkább felvételizett az Erdészeti és Faipari Egyetemre. Sopronban történt pálfordulása, kezdte megbecsülni, sőt nagyra értékelni az alföldi erdőket.

„Mindez dr. Szodfridt Istvánnak köszönhető. A híres talajtan professzor többször felvetette a termőhely fontosságát, mondván, ha Zalában az erdész a csemetéket nem fejjel lefelé dugja a földbe, akkor abból nagy valószínűséggel erdő lesz. Az Alföldön azonban ennél több kell, hogy erdő fakadjon. Élvezettel részletezte a futóhomok megkötését, a szikfásítást, a különleges termőhelyek fásítását, az ártéri területek erdősítését. Hatására eldöntöttem, hogy nekem nem a könnyű utat kell választani.”

Friss diplomásként néhány hónapra Svédországba került, ahol megragadta a sokoldalúság, az erdőalapú gazdaság, hogy rendszerbe integrálnak mindent, ami az erdőhöz kapcsolódik.

„Többen csodálkoznak, hogy az egyetemen nem egy konkrét szakmai tárgyban mélyültem el, hanem az akkortájt újdonságnak számító marketingmenedzser szakirányra jelentkeztem” – hívta fel a figyelmet a Soproni Egyetemen folyó polihisztori képzésre. Diplomamunkáját az Erdészeti Géptan Tanszéken készítette, a tuskókiemeléses, illetve a tuskófúrásos erdőfelújítási technológiát hasonlította össze, figyelemmel a tuskók energetikai hasznosítására. Mindig érdekelték a gépek, de legalább ilyen fontos volt, milyen változásokat okoz a talajban a tuskó összetolása, az így kialakult speciális élőhely.

A katonai besorozásnál számítottak rá a Magyar Honvédség díszszázadában, de a fegyveres helyett a polgári szolgálatot választotta; Kecskemétre, az akkori Állami Erdészeti Szolgálathoz jelentkezett. Hasznos tanulóidő volt, akkor ismerkedett meg a hatósági munkával és a jogi, azaz a „bikkfa”nyelvezettel.

Egyből a mélyvízbe

erdészeti
Fotó: Csatlós Norbert

„Diplomatervem készítése közben már volt tanulmányi szerződésem a NEFAG Zrt.-vel, így a 15 hónap polgári szolgálat leteltével, 2000. január első munkanapján jelentkeztem Szolnokon erdőmérnök gyakornoknak.

Gyorsan bedobtak a mélyvízbe, az erdészet akkori fahasználati ágazatvezetője ugyanis februárban bevonult, így a következő hónapban átvehettem a feladatkörét.”

Mire kollégája visszajött a sorkatonai szolgálatból, megüresedett az erdőművelési ágazatvezetői pozíció. Az ezredforduló a nagy tiszai árvízzel köszöntött be, emiatt sok ártéri erdő szenvedett károkat, a helyreállítási munkákat neki kellett levezényelnie erdőművelőként.

Közben csábították vissza Kecskemétre, így 2002 novemberétől az erdőfelügyelőségen támogatási ügyekkel foglalkozott. Főnöke, dr. Gőbölös Antal nagy mestere volt annak, hogyan lehet közjóléti beruházásokra fölhasználni az erdőtelepítési keretmaradványokat. Így valósult meg például a Kecskeméti Arborétum, a Csalánosi Parkerdő, a Vackor Vár Erdei Iskola, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark és Kiskunhalason a Sóstói Parkerdő fejlesztése.

„Úgy láttam, ha a hatósági munkakörben jobban otthon akarok lenni, célszerű jogi másoddiplomát szerezni, ezért jelentkeztem az ELTE jogi szakokleveles mérnökképzésére.

Magam is meglepődtem, hogy van logika a jogban, sőt, kezdett egyre jobban összeállni a kép. Ennek is köszönhetem, hogy ügyintézőből rögtön hatósági igazgatóhelyettes lettem, ami egyben az Erdőfelügyelőség szakmai vezetését is jelentette.

A KEFAG Zrt. vezetésére 2010-ben kértek fel. Többen meglepődtek, hogy kívülről érkezem, de Kecskeméten ugyanazon a címen található az erdészeti hatóság, illetve az erdőgazdaság központja is.”

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: