Betakarítás

A megtermelt búza termésmennyiségének és minőségének jelentős mérséklését eredményezheti a betakarítás folyamatának helytelen végrehajtása. A búza szemtermésében a két fő tartalék tápanyag (fehérje, keményítő) eltérő akkumulációs dinamikája miatt a legjobb minőséget a viaszérés végén betakarított búza eredményezi, míg mennyiségi szempontból optimális betakarítási idő a teljesérésben történő aratás. Érdemes tehát ebből a szempontból kompromisszumot találni.

A csökkenés mértéke ugyanakkor fajtaspecifikus, azaz egyes fajták minőségromlása néhány nap (3-4 nap) után már jelentős, míg más fajták esetében ez a csökkenés relatíve később (7-8 nap) következik be, amit érdemes a betakarítási munkák ütemezésénél figyelembe venni (4. ábra).

El kell mozdulni a minőség irányába!

A hazai búzatermesztőket az ökonómiai feltételek sajnálatos módon egyáltalán nem ösztönzik a minőségi végtermék előállítására. A minőségi búzatermesztésben – általános megközelítésben – arra lehet számítani, hogy többlet költségráfordítással valamivel szerényebb termés realizálható. Ezt a minőségi búzatermesztés többlet ráfordítás igényét a jelenlegi hazai piac nem fizeti meg. Modellszámításaink szerint a jelenlegi szerény árkülönbséget a takarmány és étkezési búza között (~5 ezer Ft/t) tonnánként legalább

15 ezer forintra kellene növelni ahhoz, hogy a termelők elmozduljanak a minőségi búza előállítás irányába. Ezek a feltételek összehangolt lépéseket követelnének meg rövid időn belül a búzapiac valamennyi szereplőjétől (termelők, malmok, kereskedők, sütőipar, kormányzat, kamarák stb.) ahhoz, hogy a hazai búzatermesztés versenyképes legyen újból mind a hazai, mind a külföldi piacokon.

Dr. Pepó Péter
egyetemi tanár, az MTA doktora
Debreceni Egyetem MÉK
Növénytudományi Intézet