Rendkívül népszerű lett, a legtöbb nemesítőcég is átvette ezt az irányt. Míg régen elsősorban a több, nagyobb, szebb virágra törekedtek a nemesítők, ma előtérbe került a robosztus, fényes sötétzöld lombozat, erős gyökérzet, betegségekkel szembeni rezisztencia vagy tolerancia. Amikor egy új károsító vagy betegség üti fel a fejét, például az Amerikai Egyesült Államokban a rózsa rozetta vírus, akkor kerülnek előtérbe a génbankok, mint ez a budatétényi kert is, ahol a kutatók a régi fajták között próbálnak ellenállókat felkutatni.
Az utóbbi időben a vásárlók ízlése és ehhez igazodva a nemesítés is a különlegességek, a ritka színek felé fordult, mint például a mustársárga, rőtvörös, halvány- és mélylila, cirmos. Régóta próbálnak kék rózsát is nemesíteni, de kiderült, hogy csak másik növényből lehet átvenni az ezt a színt meghatározó gént. Eredményeként kicsit lilás lett a virág, nem tökéletes kék. A vevők körében nem vált igazán népszerűvé, amihez az is hozzájárulhatott, hogy az Európai Unió tiltja a génmódosított növények behozatalát. Különleges szín a világító narancsvörös, kevés fajtára jellemző, egy véletlen mutáció során bukkant elő 1930-ban ez a muskátlira jellemző színanyag. Újdonságnak számítanak a perzsa szemes rózsából nemesített fajták, közös jellemzőjük a szirom tövében látható sötétebb folt.
(Lapunk 22-24. oldalán olvasható a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet kutatóinak cikke a rózsaalanyok szerepéről, amelyben egyebek között a budatétényi rozáriumban folyó rózsaalany-kísérleteikről is írnak – a szerk.)
Egyedülállóak, különlegesek
A budatétényi kertben több rózsatörténeti különlegesség is megtalálható. A világ legrégebbi fajtája, a szent rózsa (Rosa richardii) vöröses, illatos, már Egyiptomban megjelent temetési ajándékként. Az első folyamatosan virágzó fajta az Old Blush, a folyamatos virágzásért felelős gént ebből vitték tovább a nemesítők. A szentendrei rózsa (Rosa sancti-andreae) az egyetlen rózsafaj, melyet Magyarországon találtak meg és írtak le. A Kazanlik a rózsaolaj készítéséhez jelentős fajta, Bulgáriában ma is gyakorlatilag csak ezt termesztik. Az 1933-ban nemesített világoslazac, nyílás közben fehérre fakuló virágú Fortschritt fajta egyedül Budatétényben maradt fent, sokáig a kihalt rózsák között tartották számon. Érdekesség a moharózsa, melynek csészéje molyhos, terpentinszagú. A The Fairy (1932) a legrégebbi tájképi fajta, Budapesten is sokat találunk belőle a parkokban.
Ez is érdekelheti:
