0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. december 3.

Az alanyok szerepe a rózsatermesztésben

Az alkalmazott rózsa alanyok általában a fagy-, szárazságtűrés, valamint talajellenálló képesség tekintetében segítik a ráoltott nemes fajtát, ami a klímaváltozás szempontjából kulcsfontosságú.

A zöldfelületek létfontosságúak a városlakók fizikai és mentális egészsége szempontjából, valamint hozzájárulnak az ökoszisztéma fenntarthatóságához és a települések élhetőbbé tételéhez. A rózsák a mai napig meghatározó elemei a zöldfelületeknek, abban azonban, hogy elviseljék korunk környezeti ártalmait, nagy szerepük van az alanyoknak.

Az alany befolyásolja a rózsa zöldfelületi alkalmazását
Fotó: Unsplash

A rózsa nemesítésekor az egyik legfontosabb szempont a fenntarthatóság lett, zöldfelületeink ugyanis fokozottan kitettek a klímaváltozásnak, a környezeti ártalmaknak.

A fokozódó szárazságnak és hőstressznek ellenálló fajták nemesítése napirenden van a nagy rózsanemesítő műhelyekben.

A nem mindig megfelelő talaj és a szélsőséges csapadékeloszlás kedvezőtlen hatásait ugyanakkor leginkább a megfelelő alanyok alkalmazásával lehet tompítani. Az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírások szinte ellehetetlenítik a városi vegyszeres növényvédelmet, ezért csak a kórokozóknak és kártevőknek ellenálló fajták alkalmasak a kiültetésre. A rózsa esetében leginkább a levél- és virágbetegségeket okozó gombákra rezisztens fajtákra van szükség.

Milyen célra?

Mint annyi más szemzéssel, oltással (xenovegetatív módon) szaporított növényfaj esetében, a rózsaféléknél is meghatározó szerepük van az alanyoknak. Hagyományosan a legtöbb rózsafajtát alvó vagy hajtószemzéssel szaporítják. Az intenzív, elsősorban növényházi termesztéshez azonban használnak kézben oltott, illetve saját gyökerű szaporítóanyagot is. A rózsa szemzését már száz éve is végezték a fajták gyors felszaporítása, valamint az oltványok gyors nevelése és környezet-ellenállósága érdekében. A hagyományos szaporításmód nem sokat változott az idők elteltével, de a faiskolai termesztés során kiemelt cél az újabb és a speciális igényekhez alkalmazkodó alanyok előállítása, alkalmazása.

Az alkalmazott alanyok általában a fagy-, szárazságtűrés, valamint talajellenálló képesség tekintetében segítik a ráoltott nemes fajtát. Sok esetben javíthatják a fajta generatív tulajdonságát is, amit a bőségesebb virághozam mutat.

Az alanyokkal szemben támasztott követelmények a felhasználási területektől és céloktól függenek. Lehetetlen olyan alanyt találni, ami szinte minden igényt kielégít.

Általánosan azok az alanyok terjedtek el, melyek a faiskolai technológiába leginkább beilleszthetők, és ez sok esetben nincs tekintettel az oltványok felhasználási területeire. A hosszabb távú, sok esetben a faiskolai intenzív kezeléstől eltérő extenzív fenntartásban sok gondot okoz a telepített tövek rövid élettartama, melynek gyakran a nem megfelelő fajtaválasztás lehet az oka.

A megfelelő alanyhasználat elengedhetetlen a fenntartható oltványok neveléséhez. Az alanycsemetéket általában magról szaporítják. Magtermő anyanövényeket tartanak fenn, amiről viszonylag egyöntetű utódállomány nevelhető. A magcsemeték gyorsan fejlődnek, mélyre hatoló karógyökeret fejlesztenek.

Kevésbé elterjedt a klónalanyok alkalmazása. Ebben az esetben a szelektált anyanövényekről gyökereztetéssel fajtaazonos és teljesen egyöntetű dugványcsemetéket állítanak elő. A dugványcsemeték kezdetben lassabban fejlődnek, mint a magoncok, járulékos gyökérrendszerük sekélyebben szövi át a talajt.

A fás és hajtásdugványozás eredményeinek összevetése, a hajtásdugványozás átlagai szerint rendezve rózsa alanyok

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: