A zöldfelületek létfontosságúak a városlakók fizikai és mentális egészsége szempontjából, valamint hozzájárulnak az ökoszisztéma fenntarthatóságához és a települések élhetőbbé tételéhez. A rózsák a mai napig meghatározó elemei a zöldfelületeknek, abban azonban, hogy elviseljék korunk környezeti ártalmait, nagy szerepük van az alanyoknak.
Fotó: Unsplash
A rózsa nemesítésekor az egyik legfontosabb szempont a fenntarthatóság lett, zöldfelületeink ugyanis fokozottan kitettek a klímaváltozásnak, a környezeti ártalmaknak.
A nem mindig megfelelő talaj és a szélsőséges csapadékeloszlás kedvezőtlen hatásait ugyanakkor leginkább a megfelelő alanyok alkalmazásával lehet tompítani. Az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírások szinte ellehetetlenítik a városi vegyszeres növényvédelmet, ezért csak a kórokozóknak és kártevőknek ellenálló fajták alkalmasak a kiültetésre. A rózsa esetében leginkább a levél- és virágbetegségeket okozó gombákra rezisztens fajtákra van szükség.
Milyen célra?
Mint annyi más szemzéssel, oltással (xenovegetatív módon) szaporított növényfaj esetében, a rózsaféléknél is meghatározó szerepük van az alanyoknak. Hagyományosan a legtöbb rózsafajtát alvó vagy hajtószemzéssel szaporítják. Az intenzív, elsősorban növényházi termesztéshez azonban használnak kézben oltott, illetve saját gyökerű szaporítóanyagot is. A rózsa szemzését már száz éve is végezték a fajták gyors felszaporítása, valamint az oltványok gyors nevelése és környezet-ellenállósága érdekében. A hagyományos szaporításmód nem sokat változott az idők elteltével, de a faiskolai termesztés során kiemelt cél az újabb és a speciális igényekhez alkalmazkodó alanyok előállítása, alkalmazása.
Az alkalmazott alanyok általában a fagy-, szárazságtűrés, valamint talajellenálló képesség tekintetében segítik a ráoltott nemes fajtát. Sok esetben javíthatják a fajta generatív tulajdonságát is, amit a bőségesebb virághozam mutat.
Általánosan azok az alanyok terjedtek el, melyek a faiskolai technológiába leginkább beilleszthetők, és ez sok esetben nincs tekintettel az oltványok felhasználási területeire. A hosszabb távú, sok esetben a faiskolai intenzív kezeléstől eltérő extenzív fenntartásban sok gondot okoz a telepített tövek rövid élettartama, melynek gyakran a nem megfelelő fajtaválasztás lehet az oka.
A megfelelő alanyhasználat elengedhetetlen a fenntartható oltványok neveléséhez. Az alanycsemetéket általában magról szaporítják. Magtermő anyanövényeket tartanak fenn, amiről viszonylag egyöntetű utódállomány nevelhető. A magcsemeték gyorsan fejlődnek, mélyre hatoló karógyökeret fejlesztenek.
Kevésbé elterjedt a klónalanyok alkalmazása. Ebben az esetben a szelektált anyanövényekről gyökereztetéssel fajtaazonos és teljesen egyöntetű dugványcsemetéket állítanak elő. A dugványcsemeték kezdetben lassabban fejlődnek, mint a magoncok, járulékos gyökérrendszerük sekélyebben szövi át a talajt.
