■ Fényérzékenység

Magyarázat: A napfény a bőrrel közvetlenül érintkezve biokémiai elváltozásokat okoz, ha a bőr előzőleg túlérzékennyé vált a fény ultraibolya-sugárzására. Bár a fényérzékenység oka és tünetei eltérnek a nyári ekcéma tüneteitől (részben máshol helyezkednek a fénynek és máshol a rovaroknak kitett helyek), a kettő között lehet összefüggés: a fényre érzékennyé vált bőr kevésbé ellenálló a rovarcsípéssel szemben és fordítva. Továbbá mindkét esetben szerepet játszhat a bőrbarrier gyengülésében a májfunkciók csökkenése.

Megoldás: Részletes leírása a cikk további részében olvasható.

A fényérzékenységről dióhéjban

Két típusa ismert, attól függően, hogy mi a kiváltó ok: lehet elsődleges és másodlagos a toxikus fényérzékenység.

■ Elsődleges fényérzékenység

A mérgezést a legelő vagy a széna fotodinámiás hatóanyagot tartalmazó növényei, illetve némelyik gyógyszer okozza. A növény vagy a gyógyszer hatóanyagai a vérkeringéssel a bőrbe jutnak, ahol a napfény ultraviola sugaraival reakcióba lépve nap­égést, bőrgyulladást okoznak a pigmenthiányos (fehér), vagy kevés szőrrel fedett testrészeken. Májkárosodás nem jellemző, a hatóanyag átalakulás nélkül, eredeti formájában szívódik fel, ritkán okoz súlyos betegséget, de fájdalommal jár.

Növényeken kívül kiválthatják bizonyos gyógyszerek, féreghajtók, antibiotikumok.

Elsődleges toxikus fényérzékenységet kiváltó növények a vadmurok (Daucus carota), az orbáncfű (Hypericum perforatum, hipericin), a medvetalp (Heracleum mantegazzianum, furokumarinok), a hajdina vagy pohánka (Fagopyrum esculentum, fagopirin), valamint a száraz lucerna (Medicago sativa, feoforbid A). A fényérzékenyítő gyógynövényeket részletesen megismerheted a Gyógynövények lovaknak, kutyáknak és macskáknak című könyvből.

■ Másodlagos fényérzékenység

Egy klorofillszármazék, a filloeritrin révén alakul ki, ami egy már fennálló májkárosodás vagy májfunkciózavar következtében fejt ki káros hatást. A filloeritrin a klorofillból az állatok gyomrában képződik, majd felszívódik a véráramba. Normál esetben a májsejtekben részben átalakul, majd kiválasztódik az epével. Csökkent májfunkciók esetén azonban, vagy abban az esetben, ha elégtelen az epetermelés, a fillo­eritrin felhalmozódik a májban, a vérben és a bőrben.

A betegséget valójában az okozza, hogy a filloeritrin a bőrben a napfény hatására energiát köt meg, ennek hatására reaktív vegyületek keletkeznek, amelyek gyulladást és szövetelhalást okoznak. Abban az esetben, ha májkárosodás is fennáll, súlyos esetben megjelenhetnek az idegrendszeri és metabolikus zavarok, amelyek akár elhullást is okoznak. Lovaknál leggyakrabban ez a típusú fényérzékenység alakul ki, azonban nem mindig súlyos formában.

A tünetek erőssége az elfogyasztott mérgező hatóanyag mennyiségétől, a napfény erősségétől, a bőr kitettségétől, a bőrbarrier ellenálló képességététől és a máj állapotától függ. Ha a ló a legelőn huzamosabb ideje fogyaszt többé-kevésbé mérgező növényeket, továbbá májkárosító hatású mikotoxinokat (penészgombák által termelt toxikus anyagokat), vagy az állat tartós gyógyszeres kezelésre szorult, akkor a máj meggyengül és súlyosabb tünetek alakulnak ki. A májterhelő vegyületek kisadagú, hosszú ideig tartó felvétele (ilyen fordul elő például az átlagos minőségű széna etetése során) nem okoz súlyos panaszokat, de idővel a májfunkciók csökkenését, és ezzel – egyebek között – a bőrbarrier gyengülését okozza. Mindez begyűrűzhet a fényre vagy a rovarnyálra mutatott fokozott érzékenységben.