Helyes tartásmóddal és takarmányozással sok esetben megelőzhető. Cikkünkben körbejárjuk a betegségre utaló tüneteket, a kiváltó okokat, valamint a kezelés és a megelőzés lehetőségeit.
A patairha-gyulladásról dióhéjban
A patairha gyulladása csupán a végső eredménye egy, a testben lezajló összetett folyamatnak, amely megváltoztatja a vérellátást a patákban, és ezzel akár súlyosan károsíthatja a szöveteket.
A pata külső, kemény része a pataszaru. Ez alatt helyezkedik el a patairha, egyes részeken vékony kötőszövetes átmenettel. Az érzékeny, lemezes szerkezetű patairha teremt kapcsolatot a pataszaru és a patacsont között.
A laminitisz akut szakaszában a patairha gyulladásba kerül, ami ödémaképződéssel és helyi vérbőséggel jár. A helyi vérerekből savó lép ki a patairha és a patafalat alkotó szaru közé. Mivel itt nincs hely a szövetek tágulására, ezért kínzó fájdalommal jár a lónak. A fájdalom ugyan csökkenthető, de a szöveti elváltozások nagy része sajnos csak részben.
Az irhát a kiáramló savó kocsonyás állagú anyaggá változtatja, amelyben a mély ujjhajlító ín húzó hatása miatt a patacsont elmozdulhat: a patacsont elülső része lefelé billen, illetve az egész patacsont normális helyzetéhez képest lefelé süllyedhet.
A patacsont eredeti helyéről való elmozdulása már krónikussá teszi a laminitiszt.