Másodlagos toxikus fényérzékenységet kiváltó növények a csillagpázsit vagy bermudafű (Cynodon dactylon), a köles (Panicum miliaceum), a királydinnye (Tribulus terrestris), a vörös here (Trifolium pratense), a repce (Brassica napus), az aggófüvek (Senecio sp.), az ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale), a terjőke kígyószisz (Echium plantagineum), a sziki kender (Crotalaria juncea), valamint a sétányrózsa (Lantana camara).
Megoldás: Minden esetben alapvetően fontos a megelőzés, amelynek egyik pillére a jó minőségű széna és legelő biztosítása, valamint az anyagcsere és a máj támogatása. Rendszeres májregeneráló gyógynövényes kúrák enyhítik a tüneteket vagy megakadályozzák azok kialakulását. Természetesen, ha a májat károsító terhelés nem szűnik meg, akkor a fitoterápia sem jelent kielégítő megoldást (hullámvölgyek, állapotromlások várhatók vagy a tünetek nem szűnnek meg teljesen).
Nyári ekcéma kezelése
Amelyik kezelési mód az egyik lónak beválik, a másiknál lehet, hogy hatástalan. Jellemzően több módszer egyidejű alkalmazása jobb eredményt hoz, mint ugyanezek külön-külön. A hangsúly a megfelelő tartástechnológián és a megelőzésen van.
■ Gyógyszeres kezelés
Az állatorvosi kezelés alapja a megfelelő diagnózis. Elsősorban a klinikai tünetek, másodsorban bőrbiopszia vagy allergiateszt segíthet a pontos diagnózisban. Fontos a fényérzékenység vagy egyéb, a bőrt érintő betegség (pl. parazitafertőzés) kizárása.
Fontos a lokális (helyi) kezelés is: gyulladáscsökkentő és viszketéscsillapító krémekkel és kenőcsökkel az állat komfortérzete javítható, míg antibiotikumos kenőcsökkel a másodlagos bakteriális fertőzések ellen lehet fellépni. Tüneti kezelésre gyakran elengedhetetlen a gyógyszeres megoldás, de hosszabb távon nem jelent végleges megoldást, ezért törekedni kell a kiváltó ok megszüntetésére.
Az állatorvos javasolhat még allergénspecifikus immunterápiát (ASIT), ahol az allergént fokozatosan növekvő mennyiségben adják a ló számára, hogy immunrendszere hozzászokjon és ne reagáljon olyan hevesen. Egyes lovak nagyon jól reagálnak erre a típusú kezelésre, de nem minden esetben ad eredményt.
■ Fényérzékenység kezelése
Ha már kialakultak a fényérzékenység tünetei, akkor a teendők:
• a bőrgyulladás és bőrelhalás kezelése gyulladáscsökkentőkkel, kenőccsel;
• adott esetben kötés felhelyezése a sebekre;
• a másodlagos fertőzés miatt antibiotikum-terápia;
• súlyos esetben elektrolitpótlás;
• májvédő anyagok etetése (pl. máriatövismag vagy annak kivonata);
• a közvetlen napfény kerülése (árnyék, istálló, éjjeli legelés, naptej, esetleg takaró).
A menedzsmentben fontos a legelő és a széna tüzetes felülvizsgálata (fényérzékenyítő növények), a herefélék etetésének felfüggesztése, a fehérjetartalmú takarmányok felülvizsgálata. A szükséges mennyiségű fehérjét csak a legjobban hasznosuló takarmányokkal érdemes biztosítani, és célszerű kerülni a fehérje-túletetést. A teljes fehérjemegvonás ugyanakkor hátráltatja a sebgyógyulást.
