Röptetőfiók használata
A kikelt herék inszeminációig való tartására különböző munkarendek is alkalmazhatók. Az egyik lehetőség a röptetőfiók alkalmazása. A röptetőfiók egy olyan, nagyjából fészek méretű fakeret, amelynek három oldala anyaráccsal fedett, a negyedik oldalán pedig egy zárható nyílás található, amelyen keresztül kényelmesen be lehet nyúlni a fiókba, és összegyűjteni a benne található heréket. Ez a negyedik oldal szúnyoghálóból is készülhet. Nagyon fontos, hogy a fiók teteje ne legyen rácsos, így ne vonzza a heréket, hogy abba az irányba is megpróbáljanak kirepülni, mivel ebben az esetben a fiókban felfelé repülő herék szétverik a szárnyaikat. Legcélszerűbb, ha a fiók tetejére ráilleszthető a kaptár eredeti teteje. A fiók alján a fészek felső takarásának részleges felnyitásával engedhetjük fel a heréket a fiókba. Egyes inszeminátorok csak napközben nyitnak átjárót a fészekből a röptetőfiókba, míg más szakemberek a nap 24 órájában nyitva tartják ezt az átjárót, amit a méhek egyfajta újabb kijárónyílásként vesznek használatba. A második esetben nem célszerű túl nagy felületen engedni a méhek közlekedését.
Ajánlatos úgy elhelyezni a kaptárt, hogy a röptetőfiók nyitható oldala ne a nap felé nézzen, és a herék ne abba az irányba csoportosuljanak, így elkerülhetjük, hogy gyűjtésükkor kiszökjenek a gyűjtőnyíláson.
A módszer előnye a viszonylag kis munkaidőigénye, hátránya pedig az, hogy a herék az inszemináció napjáig nem tudnak a szabadban ürítkezni, ezért a spermagyűjtés folyamata kevésbé lesz tiszta, a herék kaptárbazártsága pedig adott körülmények között stresszelheti a méhcsaládot. Eddig egy alkalommal tapasztaltam, hogy az így fellépő stressz hatására betegség tünetei jelentkeztek a méhcsaládon. Az ilyen családot természetesen nem használhatjuk fel további tenyésztési célokra.
A herék szabadon röptetése, herefestéssel
A herék röptetésének másik módja a szabadon röptetés, amikor a herék kelésekor még szükséges anyarács használata a kaptárban, később viszont az anyarácsot eltávolítva, a szabadban, természetes módon engedjük repülni a heréket. Ebben az esetben az anyarács felett kelt heréket anyajelölő filccel festjük meg, mielőtt kivennénk az anyarácsot a kaptárból, a festést azonban nem az anyajelölés megszokott módján hajtjuk végre. A heréket nem vesszük egyesével kézbe a festésükhöz, hanem a lépen sétálva, az anyajelölő filcet a torukra nyomva jelöljük meg őket. Így viszonylag gyors a munkavégzés.
A frissen kelt herék torjának kitinje még nem teljesen szilárd, ezért lehetőleg ne túl erősen nyomjuk rá az anyajelölő filcet, egyébként a tor behorpad, az idősebb herék jelölése pedig jóval nehézkesebb művelet, mivel futnak a lépen.
Az eljárás előnye, hogy a szabadon repült herék nem hajlamosak ürítkezni a spermagyűjtés során, így a sperma, majd a sperma által a későbbiekben az anya fertőződésének veszélye minimalizálható. További előny, ami számomra a legrokonszenvesebb hereröptetési módszerré teszi az eljárást, hogy a szabadban repült herék természetes módon szelektálódnak az inszeminácó alkalmára. A beteg, gyenge vagy sérült egyedek már nem képesek visszatérni a kaptárba, céljainkhoz illeszkedőbbé, koncentráltabbá téve így az apacsalád általunk felhasznált génállományát, betegségek vagy betegségre való hajlamok továbbvitelének lehetőség szerinti elkerülésével. A módszer hátránya a herefestés munkaidőigénye és a szabadon repült herék esetleges eltájolása, berepülése más kaptárakba. Hátrányként említhető még a szabadban elveszett herék miatti herelétszám-csökkenés, de az imént leírtak alapján ezt inkább előnynek tekintem. Bár egyes nézetek alapján az eljárás elavultnak és időigényesnek számít, SUSAN COBEY, az USA legszakavatottabb inszeminátora is a herefestéses szabadon röptetés mellett tette le a voksát. (Folytatjuk)
Gazsó Imre,
Jánossomorja
Ez is érdekelheti:
