Ha szűkebb környezetünkre tekintünk, akkor az derül ki, hogy az Európai Unióban a várható gabona idén 123-124 millió tonna körül alakul, a tavalyi jó esztendőben ez 126 millió tonnát tett ki. Az egyes növényi fajok közül kedvezőbb jövőképet tartanak elképzelhetőnek az árpa számára, mert a kínaiak és az ausztrálok között megszűnt a korábbi mosolyországa, s ebből logikusan adódik, hogy az EU-ban az árpakivitel erősödik.

Ők, amellett, hogy vásárolnak, még abban is kivételes helyzetet mutatnak, hogy hozzájuk hajón szállítják a gabonát, őket nem érdekli a közép-európai vasúti vagy közúti szállítás. Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy az Ibériai-félszigeten miért ennyire nyúlnak a gabonaimport után. Például azért, mert az az ország számít a legnagyobb sertéstartónak itt, az öreg kontinensen, s hasonló a helyzet a baromfival. Márpedig tudvalevő, hogy ez a két állatfaj igényli a legnagyobb mennyiségű szemestakarmányt. Mi valaha büszkén emlegettük, hogy egy magyar egy disznó, azaz 10 millió sertés, ma pedig 2,7 – 2,8 millió disznóról szólnak a hivatalos statisztikák, de amikor szóba kerül a magyar gabona lehetetlen helyzete, az, hogy nincs kinek eladni, valahogy nagyon szégyenlősen elfelejtkezünk erről a szomorú tényről. Spanyolországban a sorrendben második nagyságú sertésintegrációnak annyi anyakocája van, amennyi a jelenlegi teljes magyar hízóállomány.

Megható tud lenni, amikor különböző fórumokon szóba kerül a hazai gabonatermesztés, főként a búzatermesztés helyzete, fontossága. Már-már fájdalmas azt hallani, hogy azért kell a búzával foglalkoznunk, mert az emberek eddig is ették a kenyeret és ezután is fognak enni. Ez egy nagyon fontos termék, oda kell rá figyelni, sokan felidézik, hogy egy korábbi világban a búza neve az élet volt.

Ez még tovább cifrázható azzal, hogy az ország keleti részében ennél valamivel több, a Dunától nyugatabbra pedig értelemszerűen kevesebb. Ha ehhez hozzátesszük azt az észrevételt, hogy a magyar malmokban évente már nem őrölnek meg 1 millió tonna étkezési búzát, amiből aztán a korpával és sérült szemekkel együtt körülbelül a negyedrésze távozik, akkor könnyen kiszámítható, hogy kies hazánkban az 1 főre jutó lisztfogyasztás 70 kilogramm körül mozog. Újabb számolási feladat, hogy a liszt árával ezt beszorozzuk, mondjuk azzal, amikor a malom átadja a kereskedelemnek, és

Tehát azt tudnám ajánlani, hogy kezeljünk mindent a maga reális helyén. Ne sóhajtozzunk és ne szipogjunk, amikor a búzáról beszélünk, s a közel egy évszázaddal ezelőtti állapotot felemlegetünk hódolatunk jeléül. Merjünk bátran számolni és szembenézni a saját valóságunkkal, meg azzal, amit mi rontottunk el, magunknak. őszi búza