Egykor a Környei Mezőgazdasági Kombinát vezetőjeként kizárólag nyúlvágásra kialakított vágóhidat építtetett elsőként Magyarországon. Később a lótartás és -tenyésztés felé vette az irányt Mátyás István, de a kezdetekben nem vezetett kikövezett út céljához. 1988-ban vásárolta első kancáját, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit.

miként a lovas szakma emblematikus alakja, Herczog Emil is, aki ajánlott egy gidrán kancát. A kancát a csikójával együtt, majd nem sokkal utána a testvérét is megvásároltam, ezzel gyakorlatilag elkezdődött a tenyésztésünk – meséli a kezdeteket Mátyás István.

Kisebbik fia, ifj. Mátyás István tulajdonképpen beleszületett családi vállalkozásukba. Gyerekként már lovagolt, és jóval idősebb bátyának és édesapjának segédkezett a tartási munkákban.

– Természetes volt számomra kijárni az állatokhoz, ebben semmi kényszer nem volt. Gondoztam őket, lovagoltam, aztán versenyeztem. Egyértelmű volt, hogy lovakkal foglalkozunk – emlékszik vissza ifj. Mátyás István, aki 2009-ben vette át édesapjától a családi vállalkozást. Mint mondja, a lényeges döntéseket a mai napig átbeszéli édesapjával.

Családi gazdaságuk teendőiben aktívan részt vesznek feleségeik is, id. István felesége a könyveléseket, adminisztratív munkákat végzi, menye pedig a lovak kipróbálásában, versenyzésben, versenyeztetésében és az ott levont tanulságoknak az átadásában érdekelt, ami nagyon fontos a tenyésztés szempontjából.

– Gazdaságunkat sikerült olyan szintre emelni, hogy a mennyiség helyett a minőségi tenyésztésre koncentrálhatunk, de hozzá kell tennem, kezdetben a biztos megélhetéshez az uniós források, pályázatok igénybevétele nélkülözhetetlen volt. A területalapú és a tradicionális magyar fajták támogatása – amibe az általunk tenyésztett fajták is érintettek – valóban nagy segítség, de merem állítani, ezek nélkül is életképes lenne tenyésztésünk – vallja id. Mátyás István, aki egy családon belüli megegyezést is elárult, miszerint a pályázati forrásokat elsősorban fejlesztésekre fordítják.

A lovak értékesítése meglehetősen változó, külföldiek és magyarok egyaránt vásárolnak állatokat tőlük. A hazai vásárlóknak főként kancacsikókat adnak el továbbtenyésztésre, külföldre inkább használati munkalovakat.

A jövőbeli céljaik között is elsősorban a még jobb minőségű fajtaegyedek tenyésztését tűzték ki, az állomány nagyságán viszont már nem szeretnének bővíteni.

– Díjugratásra szakosodtunk, ezért a családon belül a girdán és kisbéri fajták között is versenyt tartunk minőségben, teljesítményben. Azonban e tekintetben nagy lépésekben nem szabad előrehaladni, az nem vezet tartós eredményre. Kellő megfontoltsággal és megalapozottsággal meggyőződésem, hogy a magyar fajták minőségben a 40-50 évvel ezelőtti szintre juthatnak.

– zárta gondolatatait. id. Mátyás István.