Az SFR sokat fejlődött, mióta 2009-ben elkészült az első kiadvány a módszertanáról. Akkor még a kövek közötti teret komposztos talajjal töltötték meg, amibe lassú feltáródású műtrágyát kevertek. 2014 óta technológiai váltásként a keverékben már csak komposzt és bioszén van. A növények fejlődésében látható lett a kétféle ültetés közötti minőségi változás.
Óriási előnye, hogy nagy felületről képes a vizet gyűjteni, helyben tartani. A rendszerben kialakítható városi esőkert, önálló fahely, fasor, növényágyás. A tájépítészeknek, várostervezőknek szabad keze van a felszínen, az SFR-rendszer a felszín alatt jön létre, és képes komplex szolgáltatást nyújtani. Egy újonnan telepített fa alapvetően annyi vízhez jut, ami a környezetében levő területre hull. Az egy fára jutó vízgyűjtő felület az SFR- rendszerben általában 36-40, de van, ahol 50 négyzetméter. Budapesten a Bartók Béla úton az első SFR-rendszerrel átültetett fa 36 négyzetméterről gyűjti össze a vizet, 12 négyzetméteren 15 köbméternyi szerkezeti talaja van.
Bécsben hét évvel ezelőtt hoztak létre egy olyan tesztállomást, amiben az SFR-rendszert más módszerekhez hasonlítják. A fákhoz tartozó szenzorok adatai online megtekinthetők, így a kutatók pontos adatokat kapnak arról, hogyan reagálnak a fák az aszályhelyzetre, az öntözésre, más növények telepítésére. Mérik például a növényi nedvek áramlását és a törzsátmérő változását.
hangsúlyozta az előadó. Lényeges, hogy a fák mellett virágos felületek is legyenek, benne cserjékkel, évelőkkel.
Amellett, hogy a növények hogyan érzik magukat a városokban, fontos a lakosság bevonása is a zöld környezetbe. A városi lakosság legnagyobb gondja, hogy elszakadt a természettől, megszűnt a kapcsolata azzal. Ezen úgy lehet segíteni, véli Szőlőssi Gábor, ha a zöld körülvesz bennünket, egyébként csak kirakatélményünk lesz: megyünk a zöldsávban, látjuk a szépséget, de rövid időn belül haladunk is tovább. De attól, hogy a zöld körbeölel bennünket, valósággá válhat.
Fotó: gardenfutura.hu
Ez is érdekelheti:
