A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata tavaly levelező tagjává választotta Herczeg Ágnes tájépítészt. Székfoglaló előadása előtt elhangzott méltatásában Fekete Albert tájépítész, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének igazgatója a közösség, a táj, a haza kifejezésekkel jellemezte a szakember hivatástudatát, munkásságát. Erről és a tájépítészet fontosságáról beszélgettünk Herczeg Ágnessel.

Elmélet és gyakorlat

Herczeg Ágnes tájépítész, vezető tervező, kandidátus, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet Kertművészeti és Kertépítészeti Tanszék docense, a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda alapító társ-ügyvezetője. Számos szakmai civil szervezet elnöke, kurátora. Fő kutatási, tevékenységi területe a kertművészet, kertművészet-történet, tájtörténet, táj- és kertépítészeti tervezés elmélete és gyakorlata, örökségvédelem. Oktatási területe a kertművészeti örökségvédelem, kerttörténet, kert- és szabadtér-építészet.

Történeti kertek műemléki szakértője. Számos országos jelentőségű, díjazott tájépítészeti alkotás vezető tervezője (pl. turai kastélypark, tihanyi bencés apátság környezete, balatonfüredi Gyógy tér, várpalotai zöld város projekt, szabadkígyósi Wenckheim-kastély rekonstrukciója). Jelentősebb díjai a Torsenlorenzo-díj (2011), a Hermann Ottó Innovátor díj (2014), az Év Tájépítésze közönségdíj Vincze Attilával (2017), valamint a Mőcsényi-díj (2019).

Mit jelent önnek és mit jelent a tájépítész szakma számára az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja lett?

Óriási megtiszteltetés első tájépítészként tagja lenni az akadémiának, ami nem csupán a munkásságom, hanem egyben a szakma elismerése is, hiszen jelzi, hogy a tájépítészet ismertsége eljutott arra a társadalmi szintre, ahol már megkerülhetetlenné vált. Ezzel a tagsággal a kertművészet arra a helyre került, ahol történetileg ténylegesen a helye van. A kert- és a tájalakítás is művészet, ahogy az építőművészet és a képzőművészet többi ága.

A tájban élünk címmel tartotta meg székfoglalóját. Miért tartja fontosnak ezt a gondolatot?

A világ és önmagunk megértése nem választható el a tájtól, a környezetünktől, hiszen a táj az otthonunk, ahova születtünk, ahol társadalmilag mindent megtapasztalunk. Ennek a tudatosítása rendkívül fontos ahhoz, hogy egészséges és békés jövőképe legyen az egyénnek és a közösségnek is. Az előadásomban történeti folyamatában mutattam be, hogyan szakad el az ember a teremtett világtól, a természettől, hogyan individualizálódik és hogyan képes tudatosan visszakapcsolódni a teljes kozmoökológiai egységbe.

Érdekes gondolat, hogy a szakmai előrehaladása során a történeti kerteken keresztül értette meg, az ember mikor vált el a természettől, mikor lett külső szemlélő. Véleménye szerint van lehetőség arra, hogy az ember visszatérjen a természethez, ahol a helye van?

Azt gondolom, hogy igen, van rá lehetőség, de ez fizikai, lelki és szellemi aktivitást is igényel, magától nem történik meg, ehhez tenni kell. A mostani időszak a pozitív tettek kora, segíti a világ megértését, amihez fontosnak tartom az önkéntességet. Az Ars Topia Alapítványban immár 24 éve önkéntes mozgalmat vezetek. Remélem, hogy a Magyar Kertörökség Alapítvánnyal és sok hozzá kapcsolódó szervezettel el tudjuk indítani a történeti kertjeinkben, a kertörökségi helyszíneken az önkéntesek bevonását a munkákba. Ez egy misszió is, a jó cél érdekében végzett közös munka pedig lehetőség az egyén számára, hogy rátaláljon a természeti helyekre, örökségi helyszínekre és a közösségekre.

A székfoglalómban is hangsúlyoztam, hogy interdiszciplináris témáról van szó, de sajnos a szakmák mégis szétválasztottak, az építészet például csak az épületekkel foglalkozik. Vissza kell térni az együttműködő, együtt alkotó közösségi szintre, vagy legalább be kellene fogadni a társszakmák tudását, szemléletmódját, világképét, látásmódját ahhoz, hogy ne egyoldalú, individualista alkotások jöjjenek létre. A sztárépítészet nem etikus dolog véleményem szerint. A tájépítészet, a szakmánk egy szolgálat, amit a közösségért végzünk és mindenki meg tudja találni a helyét ebben a folyamatban.