Már egy kerti tó is segíthet a biológiai sokféleség megőrzésében

A válaszokból az is kiderült, hogy a hazai városi kerti tavak átlagos területe mintegy húsz négyzetméter, amivel európai összehasonlításban a nagyobbak közé tartoznak. A vidéki városokban épített tavak rendszerint nagyobbak, mint a budapestiek, amit a fővárosi kertek kisebb mérete indokolhat. A legtöbb ilyen „kerti dísz” viszonylag fiatal, az utóbbi tíz évben építették. A készítők rendszerint tófóliával vagy műanyag aljzattal burkolják a meder fenekét. Sokan telepítenek vízparti növényeket, például sást, ami búvóhelyként segíthet a kisebb állatoknak.

„Ideális esetben a kerti tóba nem telepítenek halakat, de el kell fogadnunk, hogy a legtöbb ember éppen a halak miatt kezd bele a tóépítésbe. Ugyanakkor vannak módszerek, amelyek segítségével úgy alakíthatók ki a tó jellemzői, hogy az alkalmas élőhelyet teremtsen a többi állat számára is. A legfontosabb, hogy ültessünk növényeket is, amelyek között elrejtőzhetnek az őshonos élőlények, így kisebb arányban esnek a halak áldozatául”

– emelte ki Andrew Hamer.

Az ökológusok korábban a kerti tavakban kialakuló ökoszisztémákat a „terepen” is vizsgálták: két évvel ezelőtt mintegy negyven kerti tó élővilágát mérték fel, megvizsgálva a zooplankton, illetve a különböző makrogerinctelen fajok mennyiségét. Emellett a vízből kimutatható környezeti DNS-t is elemezték, amiből olyan fajok korábbi jelenlétére is következtethetnek, amelyek a mintavétel napján már nem voltak jelen a vízben. Sőt, mintavevő csomagokat is küldtek sok tulajdonosnak, akik így maguk vehettek mintát a vízből, hogy aztán beküldjék azokat a HUN-REN ÖK-ba. Így a közösségi ökológiai kutatás tevékeny részeseivé válhattak.