Hiányzik az összefogás, a tudásszint és annak alkalmazása, a következetesség, a tudatosság, a szakmaiság és az alázat. Nincs kellő jövedelem a megújuláshoz. Bár a földalapú támogatás segít a juhászatok gazdasági támogatásában, a jövedelmezőségben, de ez csak a juhászatok egy része számára elérhető, így a juhászok jelentős része nehezen tud versenyképes maradni a jelenlegi működési feltételek között és eredményesség mellett.

Egyértelmű mélyrepülésben van az ágazat. Négyszázezer bárányra tehető az exportárualap, a csatlakozáskori egymilliós egyedszám helyett. Vannak objektív hibák, amelyek kijavítása nem az embereken, hanem az adottságokon múlik (klíma, legeltethetőség, elaprózottság, foglalkoztatás). Ugyanakkor vannak szubjektív elemek, amelyek az ember akaratán, tudásán, képességén múlnak, tehát képesek lennénk rajta javítani. Sőt! Ez a kötelességünk! Ma nincs olyan eleme a tartásnak, tenyésztésnek, takarmányozásnak, állategészségügynek, amelyik ne a tudáson, felkészültségen múlna és ne lenne tartalék benne.

Tenyésztés

Sajnos nincs gazdája a tenyésztési kérdéseknek a magyar juhágazatban. A Juh és Kecske Szövetség elsősorban tenyésztésszervezéssel foglalkozik, és sajnos ott is félreértelmezi szerepét és néhány kérdésben hibásan túlterjeszkedik a feladatain.

Ráadásul évente számos gyakorlati hibát is elkövettünk, amelyeknek gazdasági konzekvenciái is voltak büntetés formájában. A korábbi években szakmapolitikai támogatással megszüntették, illetve elvették a tenyésztő fajtaegyesületek önálló működésének (Debrecen, Szendrő, Bakonszeg, stb.) lehetőségét, a tenyésztési munka megbecsülését. Pedig a világ összes országában a fajtaegyesületek jelentik a tenyésztői munka alapsejtjeit és végzik el a munka dandárját. Különösen ezért hiányzik a fajtaegyesületek munkája, mert a Szövetség, szakmailag teljesen helytelen módon, nem próbál beleszólni a fajtapolitikába, holott ez lenne a fő feladata. Ezt a tenyésztőkre bízza, akik így jórészt magukra maradtak ezzel a nagy felkészültséget igénylő feladattal. Így marad számukra eszközként a „szemmel való” tenyésztés. Ez az, amikor a formalitás felülírja a teljesítményközpontúság elveit. A versenyországokban ezzel szemben precíziós genomikai rendszerek és módszerek, új szempontok (klímavédelem, üvegházhatású gázok, rezisztenica stb.) figyelembevételével is végzik a tenyésztés munkáját.

Technológia

Az ember más állatfajok esetében többet tud állatairól és jobban, eredményesebben tudja ismereteit hasznosítani. Többet tud a viselkedésükről, az élettani alapokról, a gének működéséről, a takarmányozásról, a takarmányok mennyiségéről és minőségéről. Precíziós technológiai elemekkel folyamatosan bővíti ismereteit, és egyre olcsóbb, hatékonyabb rendszereket működtet a baromfi- és a sertéságazatban, de ma már a tehenészetek java részében is. Éppen ezért más állatfajoknál szinte mindent tudunk az adott fajról, a tenyésztett és tartott egyedekről egyaránt.

Sokan világszínvonalon termelnek. Az elért nagyobb hozamok nagyobb jövedelmet, sikeresebb termelést eredményeznek. Ez a jövő jövedelmező gazdálkodásának alfája és ómegája. Az emberi tudás és annak hasznosítása a legolcsóbb és leghatékonyabb eszköz az állattartó kezében. Egy ilyen fejlődés elindulásához ugyanakkor külső források bevonására van szükség, ahogy ez a különböző állatfajoknál, mint a baromfi, sertés, tejelő tehén már megtörtént. Telepek sokasága épült meg, számos esetben precíziós, szinte zéró élőmunka-felhasználás és környezetkárosítás mellett. Ilyen segítséggel indulhatnának el a precíziós tartás, takarmányozás, tenyésztés és technológia kialakítása felé a juhászok. Ugyanakkor sose felejtsük el, hogy a támogatás elaltatja a gazdálkodót, lustává teszi, különösen az ilyen, mint a jelenlegi passzív magatartást támogató anyajuhtartás esetén.