Gazdasági tartalékok
Az elmúlt évtizedekben sok szakkönyvben, ismeretterjesztő cikkekben és tudományos közleményben értékeltük a juhágazat gazdasági lehetőségeit és korlátait. A tartalékainak bemutatásával többször felhívtuk a figyelmet a teendőinkre.
A jelenlegi hasznosult szaporulat évtizedek óta 0,6–0,7 bárány között van anyajuhonként, ami jelzi, hogy nem igazi tenyésztés, hanem csak egyszerűen tartás folyik a juhászatok nagy részében.
Sok éven keresztül vizsgáltuk az éven belüli értékesítési ciklusok közötti áreltéréseket és bemutattuk az ütemezett, tervezetten előállított bárányok árbevételben mutatkozó különbségeket, amelyek éven belül akár 40 százalékot is jelenthetnek (karácsony, húsvét és más kisebb optimális értékesítési ciklusokra vonatkozóan). Sajnálatunkra agitáló munkánk nem hozott átütő sikereket ebben az irányban sem. Pedig ma egy bárány már 50 ezer forint körüli értéket is jelent, ahol a 40 százalék az húszezer forint eredményromlást vagy -javulást eredményezhet. A nagyobb súlyra történő hízlalásban jelentkezett valami kis előrelépés, mert mindenki számára érzékelhető volt, a piac mit igényel.
Számos esetben bemutattuk az élőállat-szállítás kockázatait, valamint a továbbfeldolgozásban, a többlet hozzáadott értékben mutatkozó jövedelem növekedési lehetőségeit is. Sajnos itt még több a lemaradásunk, az intézkedések késtek, de az is igaz, hogy a piac rövidtávon ez ellen a törekvés ellen dolgozott. Azonban megjelent az első élőállat-szállítás elleni tiltó intézkedés Angliában, amely minimálisra csökkenti az élőállat-szállításokat, még országon belül is, nemhogy nemzetközi piacokon, ennek folytatása rövidesen bekövetkezhet, és ami már közvetlenül érinthet bennünket.
Sajnos központi javaslat sem született, nemhogy intézkedés a megoldásokra. Belátható, hogy a gyapjú kezelésének megoldása és kivitelezése meghaladja az ágazat lehetőségeit amellett, hogy mióta világ a világ, ez mindig állami, központi feladat volt. A külső tőkeerős vállalkozások számára sajnos nem elég „vonzó” a feladat megoldása. Ne feledjük, hogy a zsíros és a mosott gyapjú iránt is lanyhul a kereslet. Mindkettő nehezen adható el, tehát a mosás önmagában nem ad megoldást.
Mint ahogy jeleztem, az említett problémák és javaslatok közül csak az értékesítési átlagsúlyban értünk el eredményeket. Ezt a megoldást sem önként, hanem a nemzetközi piaci változások kényszerítették ki az ágazatból. Ez a néhány kiló többlet bárányonként sokat javított az árbevételen és a jövedelemtermelésen is.
Képzés és tudás
Publikációinkban 2001-ben írtunk először a juhászképzés gondjairól. Abban az időben összesen 3 juhász szakmunkás hallgató volt a képzési rendszerünkben, miközben 300 lótenyésztő és még több száz általános állattenyésztő képzése folyt fajmegjelölés nélkül. Igaz, hogy volt állattenyésztő képzés, de az ott végzettek számára nem volt alternatíva a kiskérődző-ágazat vállalása. Ismerve a tananyagot, a szakmunkások felkészültségét, az általános állattenyésztésben elsajátított ismereteket önállóan nem tudták konvertálni speciálisra, így az általános fajtól független tudásukat nehezen tudták hasznosítani a juhfaj irányában. Igaz, az ágazat vonzereje sem volt elég erős.
Emellett még sok „kényszerjuhász” is dolgozna, ha lenne. Ez a felkészültség az uniós versenytársakkal szemben ma már kevés. Tudjuk, juhásznak lenni a mai életben a legnehezebb dolog, és ez a faj igényli a legtöbb tudást műveléséhez. Önállóan kell értenie az élettantól a genetikáig, a növénytermesztéstől a legelőgazdálkodásig, a műszaki ismeretektől az állategészségügyig minden területet. Tetézi még a juhász gondjait, hogy a vállalkozók, mérnökök számára sem igazán vonzó az ágazat eredményeit, környezeti feltételeit, élőmunka-ráfordítását illetően. Tehát magasabb szintű szakmai részvétel, irányítás sem volt jelen a juhászatokban. Ugyanakkor a juhászatokban van számos olyan tevékenység, amely más állatfajok esetében felsőfokú végzettséggel rendelkezőkre van bízva, illetve a gépesítettség jó, valamint a tevékenység rendszerszinten működik. A napi gondok mellett az állategészségügyi feladatoknak is meg kell felelni a mindennapokban az ezen a téren képzetlen juhászoknak.
Sajnos, azok a mérnökök például, akik juhászati képzésben szakmérnöki képzettséget szereztek Debrecenben tizenhatan, közülük a végzés után 3 évvel már csak hárman voltak az ágazatban. A pályaelhagyás indokai között ugyanazok az érvek voltak találhatók, mint a szakmunkások esetében. Nem vonzó, nem kreatív, speciális életformát kíván és a juhtartás feltételei általában jelentősen romlanak. Tapasztalataink szerint a juhászat terén szerzett PhD-fokozatok esetében is így történik az elvándorlás. A vezetésemmel végzett hallgatók zöme már más, vonzóbb területeket céloztak meg további kutatásaik megválasztásakor. Ugyanakkor az állatszeretetük az állattenyésztési ágazatban tartotta őket, csak átkerültek a könnyebb, innovatívabb, több sikerrel kecsegtető és jövedelmezőbb fajokhoz.
Azonban csak tárcaszintű segítséggel, az ágazat szereplőinek teljeskörű összefogásával indulhatna fejlődésnek a juhászat, mely biztosíthatja az ágazat jövőjét, meghatározhatja eredményességét, nagyságát, fontosságát. Mindez azonban egy versenyképes, európai jelentőségű juhászat kialakulását eredményezheti.
Várom az összefogást, a juhászat és a juhászatok fennmaradását biztosító fejlődést. Amihez intenzív munka, tudásfelhasználás és teljes egység szükséges. A startpisztolynak már el kellett volna dördülnie.
Fotók: MMG archív
Ez is érdekelheti:
