Rácz Imre, a NAK Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei elnöke tőle megszokott módon, elég karcosan fogalmazott. Mint mondta, a térség gazdálkodóit leginkább a hőség sújtotta ezen a nyáron.
Erre azért is van szükség, mert a gazdáknak egyre több elszámolással kell megbirkózniuk, szerencsére a falugazdászok ezen a területen kiemelkedő segítséget tudnak adni. A vármegye nyári betakarításáról szólva az elnök elmondta, hogy az őszi árpa és őszi búza ezúttal nem érte el a 2023-as hozamszinteket, igaz, akkor gondok, bajok voltak az értékesíthetőséggel. Idén az aratás a szokásosnál több mint két héttel hamarabb befejeződött. Kiderült, hogy a szemek nem fejlődtek ki eléggé, emiatt problémák adódtak a hektolitertömeg alakulása körül. A napraforgó és a kukorica jelenleg szenved, pedig 3 héttel ezelőtt 3 óra alatt 220 mm csapadék zúdult a térségre, ehhez hasonlóra a ma élők nem emlékeznek. Azóta viszont csak hőségnapokat tudtak regisztrálni, a kukorica gyönyörűen megnőtt 2,5 méter magasra, viszont nem hozott csövet a szárazságban. Hasonló a helyzet a napraforgónál is, bár ez a növény azok közé tartozik, amely talán a legjobban viseli az aszályt. A csemegekukorica és a zöldborsó termesztéséről azt kell tudni, hogy a tavalyihoz képest idén 50 százalékos a termőterület-csökkenés, miközben az árak is megfeleződtek. Változatlanul gondot okoz az EKR-szabályozás, de itt a zöldborsót a feldolgozó üzemen (konzervgyár, hűtőház) kívül máshová úgysem lehet eladni. A térségben, főleg Balkányban, nagyban foglalkoznak a dinnyetermesztéssel, ott 6 felvásárlóhelyen 25-30 kamiont raknak meg naponta. A termelőtől 60 forintért veszik át a dinnyét, s ezért nehezen fogadható el, hogy 2-3 km utaztatás után az ára 3-4-szeresére növekszik.
Külön fejezetet szentelt a burgonyának, a burgonyatermesztés helyzetének.
Korábbi statisztikák alapján az egy főre jutó burgonyafogyasztásunk évente 60 kilogramm körül alakul. Tavaly valamivel több, mint 200 ezer tonna burgonyát termesztettünk. A lengyelektől hatalmas tempóban jön be hozzánk a burgonya és az alma, amire megoldást kellene találni. A hazai burgonyatermelőknek változatlanul fájó és sérelmes gondja, hogy ezt a növényt kivezették a támogatási rendszerből! Ennek folyományaként ma is azokkal az eszközökkel dolgoznak a gazdák, amit még a ’90-es években vásároltak meg, az elavult technika lecserélésére nincs pénz, sem lehetőség. Pedig ez az ágazat 70 százalékos támogatást is megérdemelne, hangsúlyozta Rácz Imre. Véleménye szerint nem kell tehát csodálkozni, hogy évente mintegy 2 ezer hektárral csökken a burgonya termőterülete, s ez mindaddig így marad, amíg a nehézségről csak beszélgetünk, viszont a megoldáshoz a feladatokat senki nem osztja le.
Most itt vagyunk az almabetakarítás kezdetén – a Gálát már szedik –, de senki még egy szót sem szólt arról, hogy vajon mennyit fizetnek az étkezési almáért. A léalma-feldolgozók megindítják a maguk munkáját, ők bejelentenek egy felvásárlási árat, ami véletlenül sem esik egybe azzal, amit a termelők szeretnének.
Egyre inkább kiderül, hogy a tavasz közepi fagyok a véltnél nagyobb károkat okoztak, s amikor az alma fejlődésében elérte a dió nagyságot, lehullott. Mivel „sokan érdekeltek a nagy almatermésben”, ezért leszorított árakat emlegetnek, miközben az üzletláncokban a felvásárlási ár 3-4-szereséért árulják az étkezési almát.
A különböző tanácskozásokon, osztályüléseken általában sok mindent megbeszélnek, vagy helyesebben, beszélgetnek egymással, de annak aztán nincs semmiféle következménye, pedig a gazdák reggel 6-tól este 9-ig dolgoznak, munkájuknak még sincs annyi eredménye, hogy a családjukat abból el tudják tartani.
Rácz Imre a burgonyatermesztés kapcsán elmondta, hogy a vármegyében 86 embert kérdeztek meg, olyanokat, akik hektáronkénti 10-60 tonnás hozamokat érnek el. Ezek közül 12 gazda még a 10 tonnás átlagtermésre sem volt képes, nincs az az eladási ár, ami ezt versenyképessé tehetné.
Kecskés Gábor, az Országos Burgonyaszövetség és Terméktanács elnöke előadásában ismertette, hogy a szervezet egyesületi alapon működik, jogosítványai nincsenek, pedig az ágazatban lennének megoldásra váró feladatok. Áttekintést adott az európai uniós statisztikáról. Ezek szerint 2000-ben az EU-ban 80 millió tonna burgonyát állítottak elő, jelenleg 50 millió tonna burgonyát termelnek. Tegyük hozzá, hogy 2004-ben 10 tagállammal bővült az EU, ennek ellenére ekkora a visszaesés. Ugyancsak markáns a területcsökkenés, jelenleg 1,378 millió hektáron termesztenek burgonyát az EU-ban. Idén elég váratlan dolgokkal kellett megküzdeni Unió-szerte. Ott általában május 20-ra 100 százalékban befejezik a burgonyaültetést, idén ez nem sikerült a hűvös és esős tavasz miatt. Ezért a burgonya ültetésével közel 2 hónapot csúsztak, ami nagy kockázatot hordoz magában, mert nem nagyon tudják, hogy a júniusi vagy júliusi burgonyák vajon mennyit fognak teremni akár vetőgumóként, étkezési vagy ipari burgonyaként.
A lengyelek nélkül az EU4-ek burgonyás vetésterülete idén 747 200 hektárra nőtt, ami 2020 óta a legmagasabb érték. Az EU5-ök, amiben benne vannak a lengyelek, az előrejelzések szerint 938 400 hektáron termelnek idén burgonyát, ez 2021 óta a legnagyobb terület. Magyarországon 2024-ben a statisztikák szerint 6740 hektár burgonyát ültettek el, ez valamivel több mint ami az elmúlt két évben volt. Romániában 2017-ben még 171 ezer hektáron termeltek krumplit, a vetésterületük ma 80 ezer hektár.
