A megelőzés érdekében Nagy István kifejezetten fontosnak nevezte a szoros együttműködést, a kapcsolattartást és a kommunikációt a vadászatra jogosultak és a gazdálkodók között. Mint mondta, mindkét fél számára az a legjobb, ha a vadkár be sem következik, de ha mégis megtörténik, a rendezés során a megegyezés a leginkább célravezető, hogy a helyzet ne mérgesedjen el, és minél kevesebb ügy kerüljön bíróság elé.

A vadgazdálkodást érintően pedig megalapozottabb és pontosabb vadhasznosítási tervek létrejöttét elősegítő, vadhatásmonitoring-rendszer bevezetésén dolgoznak.

A jogszabályi környezetre áttérve arról számolt be, hogy a jogalkotási munka az idén is folytatódott a vadgazdálkodási ágazatban. Módosult a vadászati törvény, aminek végrehajtási rendelete is változni fog a közeljövőben. Céljuk, hogy csökkentsék az adminisztrációs terheket és segítsék a folyamatosan változó természeti, gazdasági, társadalmi, politikai körülményekhez történő alkalmazkodást a vadgazdálkodás terén. A törvényi változások közül kiemelte a tartós telepítésű kerítés létesítésére, bővítésére vonatkozó előírások pontosítását, a vadaskertek üzemeltetésével, működtetésével és alhaszonbérletével kapcsolatos előírások meghatározását, továbbá az elektronikus beírókönyv használatára vonatkozó feltételek megteremtését. Észszerűsítették a vadászlőfegyverek tárolásának szabályait. A vadászati utánpótlás kinevelése érdekében pedig bevezették az ifjúsági vadászatot.

Továbbra is fontos célnak nevezte, hogy a magyarországi házisertés-állományt megvédjük a betegségtől, a vaddisznó-állományban pedig megállítsuk, illetve lassítsuk az ASP vírusának terjedését.

– Változik a világ körülöttünk, változnunk kell nekünk is – jelentette ki Nagy István, utalva rá, hogy „sokkal inkább párbeszédre, megegyezésre képes magatartásra kell törekednünk, hiszen a feladatunk, ahogy a szentmise keretében is elhangzott, hogy fenn kell tartanunk az egyensúlyt. Fenntartani az egyensúlyt az ember, a vad és a természet között. Nagy felelősség ez!Éljünk ezzel a felelősséggel minden egyes nap, mert ez bízatott ránk, ez a mi felelősségünk. Engedjék meg, hogy megköszönjem mindnyájuknak azt a kiváló munkát, amit az elmúlt időszakban végeztek. Vigyék magukkal az elismerést és köszönetet azért, amit minden egyes nap fáradságos munkájával azért tesznek, hogy fennmaradjon az egyensúly, a fenntarthatóság a természet, az ember és a vad között – zárta beszédét Nagy István.

A vadkárról beszélt és annak együttműködéssel történő megegyezését hangsúlyozta dr. Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke. Ahogy Nagy István, ő is a két fél között leginkább meghatározó konfliktusforrásnak nevezte a vadkárt, amit fel kell oldani.

Megítélésük szerint a vadkármegelőzés és a vadkárrendezés jogi szabályozása megfelelő, bár néhány pontban még lehetne finomítani rajta, de a mezőgazdasági vadkárral kapcsolatos ügyek rendezésére jó alapot biztosít. – Akkor mi a probléma? – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy – ha van egy jogszabályunk, azt be kellene tartani mind a két félnek, a gazdálkodónak és a vadászatra jogosultaknak is. Ha egy kicsit komolyabban vennénk egymást, akkor azt hiszem, jóval kevesebb probléma és konfliktus lenne ezen a téren – fogalmazott az elnök.
Azt sem vitatta, hogy a gím- és dámszarvas-létszám túlnőtte az eltartható mértéket. Fontosnak tartotta viszont hangsúlyozni a megoldás szempontjából kiemelkedő jelentőségű tényt, hogy nem országos problémáról van szó, de kétségtelen, hogy vannak az országban gócpontok, ahol valóban elviselhetetlen a számuk. Mint mondta, erre helyi megoldást kell találni, és nem fűnyíró elv alapján kell megközelíteni azt.