Egyértelmű és egyszerű válasz nem létezik, de az biztos, hogy több tényezőt kell figyelembe venni a termesztőtájtól és a gazdálkodási formától kezdve a termesztéstechnológián keresztül a fajtaválasztásig.

Ha jó döntést szeretnénk hozni, akkor hosszú távú stratégiai és cselekvési tervet kell készítenünk a gazdaság helyes működési irányáról. A szőlő- és borágazatban az üzem működéséről szóló hosszú távú döntés nemcsak a termékkínálatot, hanem a működési folyamatokat és a cég profilját is befolyásolhatja. Egyrészt a meglévő lehetőségek kiaknázása, másrészt az azonosított kockázatok elkerülése képezi a vállalat jövőjét biztosító pilléreket.

A fogyasztók igénylik

Az újonnan létrehozott innovatív rezisztens szőlőfajták (más néven gombarezisztens vagy PIWI-fajták) telepítésével és boraik forgalmazásával kapcsolatos feltáró elemzések eredményei azt mutatják, hogy hosszú távon megtérülő befektetésként tekinthetünk rájuk. A szőlő- és bortermelőknek egyre inkább figyelembe kell venniük az ökológiai termesztés iránti társadalmi igényeket, valamint az EU-s zöld megállapodásban foglalt követelményeket. A szőlőter­mesztés nagymértékű peszticid-felhasználása hátrányt jelent az ökotermékek piacán és a környezetvédelem szempontjából is. Természetes az az igény, hogy ne csak a fogyasztásra szánt csemegeszőlő, hanem a bor is többletértéket tartalmazzon azáltal, hogy ökológiai termesztésből származik.

A gombás betegségekkel szembeni komplett rezisztencia az erőfor­rások megőrzését, a fenntartható ter­mesztés lehetőségét jelenti, és ezáltal a környezet és a vállalkozás számára is előnyös. Csökkenthető a növényvédelmi védekezések száma, ezáltal a környezet és a talaj terhelése, kevesebb lesz a CO2-kibocsátás és az elvégzendő munkafolyamatok száma, ami kevesebb kiadással jár, ezenkívül a talajok terhelése is enyhül. A PIWI-fajták gyakorlati elterjedését és termesztésben való jelentőségük felismerését még mindig gátolják a kommunikációs akadályok, illetve a nagymértékű hitetlenség a növényvédő szerek csökkentésével kapcsolatos hatékony védekezési eljárásokkal szemben.

A globalizáció és a klímaváltozás következtében egyre több betegség okoz egyre nagyobb problémát és károkat a szőlőültetvényekben: terméskieséssel, tőkepusztulással, többletköltségekkel (munkaerő, gépi munka, anyagköltség, hatékonyságcsökkenés stb.) járnak. A gombatoleráns szőlőfajtáknál sem lehet teljesen elhagyni a permetezést, de ezekkel a fajtákkal erősen csökkentett permetezésszámmal és biológiai programmal is sikeres lehet a termelés, ellentétben a hagyományos vinifera-fajtákkal. A jobb termésbiztonság és az olcsóbb növényvédelem nagy gazdasági előny. A fajta azonban önmagában nem oldja meg a problémákat, nagy a ter­mesztéstechnológia jelentősége is.

Több gént kombináltak bennük

Ahhoz, hogy egy fajtajelöltből a piacon is jól bevezethető, ismert fajta legyen, gyakran 20-30 év szükséges a nemesítéstől számítva. Eközben értékelni és részletesen vizsgálni kell a termőképességet, savtartalmat, cukorgyűjtést, az ellenálló képességet, a termeszthetőséget, az alanyokkal való összeférést, a növekedési erélyt, a fürtszerkezetet, a rügyfakadás és az érés időpontját. Ezeken túlmenően az egyik legfontosabb kiválasztási szempont a bor minősége.

A szőlőge­nommal kapcsolatos felfedezések (2007) és a szekvenálása óriási előrelépést jelentettek a keresztezési kombinációkból származó legjobb egyedek gyors kiválasztásában. A molekuláris markerek használata lehetővé teszi a rezisztencialókuszok azonosítását és a célzottabb keresztezéseket.

A kórokozók evolúciója és a megváltozott éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodása (új virulens törzsek kialakulása) következtében nem lehetséges, hogy egy rezisztens fajta az idők végezetéig megtartsa ellenálló képességét. Idővel elveszítheti azt, vagy csak késve reagál a gombás fertőzésekre, ebből kifolyólag még a rezisztens fajták is igényelhetnek egy-két megelőző kezelést. Ezzel szemben

Így az 1960-as évek végétől idáig eljutottunk ahhoz, hogy a hagyományos fajtákkal összehasonlítva jó minőségű, ízben gyakorlatilag megkülönböztethetetlen fajtákat hoztak létre a világ nemesítői. Ennek ellenére még mindig heves viták alakulnak a PIWI-fajták használatáról, különösen a konzervatívabb látásmódot képviselők körében. Érdemes azonban megerősíteni, hogy ezek az interspecifikus, többszörösen visszakeresztezett fajták a fenntarthatóbb szőlőtermesztés lehetőségét jelentik, és nem a hagyományos fajták lecserélését várjuk tőlük. Azt sem szabad elfelejteni, hogy vakon kóstolt boraikat nem lehet beazonosítani, és gyakran még jobbnak bizonyulnak a hagyományos szőlőfajtáknál. Az Európai Unió engedélyezte a PIWI-fajták megjelölt eredetű borokba való felvételét, amivel igazolást nyert a ter­mesztésre való alkalmasságuk és azzal együtt jó borminőségük is.

Sokat már engedélyeztek

Jelenleg 36 PIWI-fajta szerepel Olaszországban az országos fajtalistában, Németországban pedig 75, ebből 41 fehér és 34 vörös szőlő. A fajták mennyiségét tekintve Svájc 107 PIWI-fajtával az első, melyben a fekete szőlők túlsúlya látszik (66), míg a fehér szőlők száma 41. Franciaországban 8 fajta van nyilvántartásban borkészítéshez, 5 vörös és 3 fehér. További 12 fajta kapott besorolást, 8 fehér és 4 vörös, és további 48 fajta regisztrációja történt meg eddig, miközben további 2600 új rezisztens szőlőfajtát tesztelnek. Ezeknek a betegség-ellenálló képességen túl már a termesztőkörzetre jellemző aromákkal is rendelkezniük kell. Jelenleg néhány szőlőfajta, például a Floreal, a Voltis és a Vidoc már ter­meszthető. Ausztriában borszőlőként 5 fajtát jegyeztek be, ezenkívül még 8 PIWI-fajta besorolása történt meg.