Nagy István agrárminiszter a 37. Bábolnai Gazdanapok részeként megrendezett tanácskozáson Sütő Andrásra hivatkozva emlegette föl, hogy a történelem ugyan a tömegek műve, mégis, egy-egy kiemelkedő személyiség karján sétál be az emlékezet házába.

A kezdeményezőkészség, a modernizációra való feltétlen törekvés, a tudás iránti elkötelezettségük ma is példaértékű a gazdálkodóknak, a cégvezetőknek és a döntéshozóknak, s vélhetően így marad ez egy jó ideig. Mint „fenegyerekek” új lendületet adtak a magyar agrárium fejlődésének, és életük nagy részében, szűkebb és tágabb közösségük felismeréssel, tisztelettel, szeretettel viseltetett irántuk. Sajnos, ránk jellemző módon, aztán sikerült mindkét agráróriásunkat megbántani, megsérteni, megalázni, s az utókor ezzel a méltó megemlékezéssel állította vissza emberi és szakmai becsületüket.

A centenáriumi ünnepségen Nagy Frigyes nyugalmazott miniszter, mint tanú és tettestárs emlékezett vissza mindkettőjükre, annál is inkább, hisz kivételes kapcsolatot ápolt velük. Hozzáértő beszámolójából ki kell emelni azt a tényt, hogy

Burgert Róbertről Nagy Lajos, az IKR egykori igazgatója emlékezett történészi hűséggel, míg Szabó István életútját, teljesítményét dr. Szabó Levente, a KITE vezérigazgatója méltatta. A centenáriumi emlékülés az egykori IKR és KITE képviselőinek emléktáblát adományozott a mostani eseményről. Ez illik abba a sorba, hogy saját településükön díszpolgárokká választották a 100 éve született nagyságokat, a hálás utókor pedig mindkettőjük szobrát felállította egykori alkotótevékenységük színhelyén.