Fiatal nő a birtok élén
Az viszont nem annyira általános, hogy egy fiatal nő, Rosta Krisztina a birtokigazgató, aki Krajcsovszki László nővére után látja el ezt a feladatot. Azért ez szakmailag nem volt előzmény nélküli, hiszen Krisztina még tanult a kertészeti egyetemen, amikor elkezdett dolgozni Villányban, de mint minden fiatal, kíváncsi volt a világra és elindult felfedezni. Dolgozott Ausztriában, Új-Zélandon és Franciaországban. Egy idő után viszont úgy érezte, hogy hiányzik az állandóság az életéből, hazajött és rátalált a Szeleshát hirdetésére, amiben borászt kerestek.
Az egymásra találásban a szimpátia mellett nagy szerepe volt annak, hogy hasonlóan gondolkodtak a borkészítésről. Az érzelmi szálakat pedig a francia erjesztőtartályoknál kell keresni. Krisztina megörült, amikor a pincében viszontlátta azokat a formájú erjesztőtartályokat, amivel Franciaországban dolgozott és nagyon szeretett, úgy érezte, hogy ez is egy közös pont, ami összehozza a borászt és a tulajdonost.
Az első években borászként dolgozott, majd a borászat vezetője lett, jelenleg pedig a birtokigazgató tisztségét tölti be, és a szőlő művelésének megtervezése és irányítása is a feladatai közé tartozik. Most először már a telepítést is ő viszi végig, egy Kadarka-ültetvénnyel egészül ki a szőlőfajták sora.
A termőhely a legfontosabb
A borkészítés során fontosnak tartja a természetességet, a minél kevesebb beavatkozást a természet munkájába, a dűlő karakterének megjelenítését. A Szeleshát több kis parcellából tevődik össze, különböző korú tőkék, különböző klónok, fekvések, talajok jellemzik. Mindent dűlőszelektáltan szüretelnek, parcellánként külön érlelik magyar tölgyfahordókban egy-másfél évig, ezután következik a házasítás. Palackozás után még egy évet hagyják pihenni a bort, hogy mire a fogyasztóhoz kerül, egyensúlyban legyen.
osztja meg tapasztalatait Krisztina.
Szeretik a házasításokat, hisznek abban, hogy a fajták szépen kiegészítik vagy erősítik egymást, tapasztalataik szerint a Kékfrankos például jól működik a bordeaux-i fajtákkal és nagyon szép cuvée-ket ad.
Legjobban a terroirban hisznek, főként azóta, amióta megtapasztalták, hogyan kerekedik felül a termőhely a fajtajellegen, és a Szeleshát ízvilága fajtától függetlenül megjelenik minden borban, hangsúlyozza László. Kétéves koruk után a boraik kezdik elveszíteni a fajtajelleget, és a Szeleshát egyedisége átveszi az uralmat. Viszonylag ritka, hogy ennyire karakteresen jelenjen meg egy terroir a borban. Kapnak is emiatt kritikát, még szakíróktól is, mert következetesen megjelennek a vidékre jellemző gyógynövényes, fűszeres jegyek a borok utóízében fajtától függetlenül.
A fajtaborok a legkelendőbbek az áruházláncokban. Külföldi exportpiac kiépítésén dolgoznak, az első állomás, úgy tűnik, az Egyesült Királyság lesz.
Külön világ
Mit lehet még célként kitűzni, kérdezhetnénk. Krajcsovszki László határozott választ ad: cél a legjobb vörösbort elkészíteni. Szerinte a termőhely, a klíma és a készítők csapatának együttállása adja a legjobb bort, ha mindhárom a maximumot teljesíti. Ebből pedig a Gubac rajzolódik ki. Valóban, ebből a szemléletből született meg az idei győztes is, a Gubac Merlot 2019.
A díjnyertes bort adó Gubac-hegyet, a birtok e kis területét megfontoltan és határozottan egy nagy vörösbor elkészítésére szemelték ki. A Gubac a Szeleshát mellett egy hirtelen kiemelkedésű meredek kis hegy. A különálló 1,5 hektáros tető a Szekszárdi-dombság legdélebbi csücske, különálló mezoklíma jellemzi, különösen szeles és száraz a nyár, talaja löszös, és mindig kiváló, apró szőlőbogyókat ad a Merlot.
A hegy egyediségét megismerve dilemma volt, hogy mit ültessenek oda. Akkor már volt egy csúcs Merlot-juk, a Nomád a Szeleshátról. Később együtt kóstolták a két Merlot-t, amelyeket egyforma technológiával készítettek, mégis két teljesen különféle bor a végeredmény. Ebből is látszik a termőhely felsőbbrendűsége, és hogy a csodák nem a pincében teremnek, hanem a termőhelyen. Tudatos döntés volt, hogy itt egy nagy vörösbort készítenek, ezt már 2012-ben eldöntötték, valójában akkor kezdődött a bor története.
Az aranyérmet a dűlőben tartott főzéssel és ebéddel ünnepelte meg a csapat, és felelevenítették azt a 2019-es nyarat és szüretet, amikor a pincébe került a Merlot. Ennek már öt éve. Ebből is látszik, hogy a vörösbor egy időutazás.
